hasíték
hasíték főnév -ot, -a
1. Hasítás által keletkezett nyílás. Éket vert a hasítékba. || a. <Egyes ruhadarabokon, szoknyán, nadrágon> rendsz. gombolható, kapoccsal zárható v. villámzárral összehúzható nyílás. Nadrágjukon magyar hasíték, amit sötétkék paszománt vitézkötés formán szeg be. (Móricz Zsigmond)
2. (bőripar) Vastagabb bőrnek két v. három részre hasításával, szelésével keletkezett darab, réteg.
hasítékos; hasítékú.
