hasonlat
hasonlat főnév -ot, -a
1. <Írásban v. beszédben> a szemléltetésnek az a módja, hogy vkit v. vmely kevésbé ismert dolgot, jelenséget – rendsz. mint kötőszóval – egy ismert dologhoz, jelenséghez hasonlítunk, ill. az így keletkezett kifejezésforma s annak tartalma. Elcsépelt, köznapi, ötletes hasonlat; ® sánta hasonlat; szellemes hasonlat; hasonlat alakjában; a hasonlat sántít; hasonlatot mond; hasonlattal él. Ne haragudj a hasonlatért! Egymás iránti szeretetünkre nincs hasonlat. (Petőfi Sándor) Szelleme … sugárkévékben özönlik; képei, hasonlatai … horizontokat világítanak be. (Ambrus Zoltán) A lóverseny köréből vett hasonlaton mindnyájan nevettek. (Nagy Lajos)
2. (régies) Hasonlóság (1). Tasso meséje, alapvonásaiban, az Iliászé után van képezve … Összeállítom, hogy a hasonlat jobban kitessék. (Arany János) Az érkezők benyitottak a terembe …; az egyik egy fiatal … férfi lehetett, szembetűnő családi hasonlattal Gergely úrhoz. (Jókai Mór)
