hasznos
hasznos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <tárgy>, amelynek használatából haszon, anyagi, erkölcsi, szellemi gyarapodás, előny származik. Hasznos jószág, könyv. Mozsárütő [= mozsártörő] s köpülő, két hasznos eszköz. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Haszonnal, nyereséggel járó, hasznot hajtó <dolog>. Hasznos módszer, újítás, befektetés, vállalkozás; (közlekedés, műszaki nyelv) Hasznos teher, terhelés: az a t., amelyet mint rakományt vmely jármű, szállítóeszköz, szerkezet magával vihet (kivéve az önsúlyt és az üzemanyagot); (építészet, műszaki nyelv) Hasznos terhelés: az a t., melynek céljára a tartót (II. a), tartópillért v. -szerkezetet építik; Hasznosan tölti idejét. A hasznos … rendből kiszakadtam, és a szabadsággal nem tudok igazán élni. (Kaffka Margit) Valami hasznos találmányon törte … a fejét, amely az emberiség boldogságát szolgálja. (Nagy Lajos) || a. Hasznosíthatóan értékes <szellemi megnyilatkozás>. Hasznos adat, értesülés, tanács, tudás. A virradatig való ital … nem engedi, hogy az elme valamely hasznos dologban foglalja [= foglalkoztassa] magát. (Mikes Kelemen)
3. Olyan <személy>, akinek tevékenysége értékes, haszonnal jár, aki vmely ügy érdekében használható, hasznavehető. Hasznos ember; hasznossá teszi magát. Mily hasznos az ily derék polgár az egész hazának … (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. Olyan <növény, állat>, amely az ember létfenntartásához, termelőmunkájához felhasználható, ill. azt elősegíti. Hasznos madarak, növények. A ló hasznos állat.
5. A kívánt eredménnyel járó, célravezető, gyümölcsöző, tanulságos. Hasznos volt neki az intés. Hasznos volt a beavatkozás, ez a megbeszélés.
II. főnév -t v. -at Hasznos dolog. Összeköti a ® kellemest a hasznossal. Vmi hasznosat szeretne csinálni. Ritkán győz a dicső, ha a hasznossal összeütközésbe jő. (Eötvös József)
