haszontalankodik
haszontalankodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. <Rendsz. gyermek> haszontalanul (2a) viselkedik; rendetlenkedik, helytelenkedik. Ne haszontalankodj örökké! Az ifjúság dicsekszik vele, hogy haszontalankodik. (Gyulai Pál)
2. (-t ragos mértékhatározóval is) (régies) Hiábavaló, fölösleges dolgokkal tölti az időt. Nem haszontalankodom a hosszú elbeszéléssel. (Vas Gereben) Majd ha gazdag ember lész, … akkor vagy egy órácskát te is haszontalankodhatol. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: elhaszontalankodik.
haszontalankodás; haszontalankodó.
