hatály
hatály főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (jogtudomány, hivatalos) Vmely jogszabály érvényessége, érvényben léte. A rendelkezés, a rendelet, a törvény hatálya; hatályba lép; hatályba ® léptet vmit; hatályban levő; hatályban van; hatályát veszti; hatályon kívül helyez vmely jogszabályt: megszünteti érvényességét; hatályon kívül ® kerül; azonnali hatállyal; ® visszamenő hatállyal. A Magyar Népköztársaság alkotmánya a kihirdetés napján lép hatályba. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (átvitt értelemben) A szeretet nagy ünnepéről akarok beszélni, az egyetlen napról, amikor hatályon kívül helyezzük mindazt, ami bennünk önzés, kapzsiság. (Karinthy Frigyes)
2. (régies, irodalmi nyelvben) <Vmely megnyilatkozásban> hatásos erő, erély, nyomaték. Éppen [a kihagyásban] … áll a költői rövidség, … a szólam hatálya. (Arany János) Nézd! szólt a leány szokatlan, vad, költői hatállyal. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): joghatály.
hatálytalan.
