határozott
határozott melléknév -an, -abb
1. <Mennyiségében, értékében, tartalmában> pontosan megjelölt v. megjelölhető. (mennyiségtan) Határozott egyenlet: olyan e., amely a benne előforduló ismeretleneknek csak véges számú értékei esetén állhat meg; határozott időtartam; határozott integrál ¬; határozott mennyiség. || a. Előre megállapított v. megállapítható. A lövedék határozott irányt fog követni. Határozott napon mindnyájan begyülekezének. (Jókai Mór)
2. (nyelvtudomány) A beszédhelyzettel, szövegösszefüggéssel meghatározott, ill. ilyennek gondolt v. az ismert személyre, dologra mutató, arra vonatk. Határozott alany: olyan a., amely pontosan megjelöli azt, akiről, amiről az állítmánnyal mondunk vmit (pl. a „Barátod volt itt” mondatban a „barátod”); határozott névelő: személy, dolog beszédhelyzetbeli, szövegösszefüggésbeli meghatározottságát, ismert voltát jelölő, rendsz. hangsúlytalan n. (pl. a magyarban: a, az); határozott számnév: olyan sz., amely pontosan kifejezi, hogy vmi, vki hány, hányadik v. hányadrésze az egésznek (pl. öt, ötödik, ötöd); határozott tárgy: olyan t., amelyet a beszédhelyzettel, a szövegösszefüggéssel meghatározunk, ill. amelyet ilyennek gondolunk, s amely mellett az állítmány rendsz. tárgyas ragozásban áll. (pl. a „Befőzték a gyümölcsöt”, „Megette az almát” mondatban „a gyümölcsöt”, „az almát”). Hirdetik …, hogy a birtokragos főnév előtt a határozott névelő fölösleges és lompos. Ez sok esetben igaz. De sok esetben nem igaz. (Kosztolányi Dezső)
3. Olyan <személy>, aki céljának biztos tudatában erélyesen, ingadozás, habozás, késlekedés nélkül egyértelműen dönt, cselekszik, határoz. Határozott férfi; határozott hadvezér; határozott politikus. || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. Határozott beszéd, kijelentés, hang; határozott mozdulat; határozott léptekkel megy; határozottan intézkedik; határozottan tör céljára. Adjon már egyszer határozott választ … Hadd legyen vége ennek a vergődésnek. (Ambrus Zoltán) A hölgy … határozott karakterét bizonyítja az a körülmény, hogy merészelt leánynak maradni. (Krúdy Gyula) Ápolt keze … határozottan nyúlt a kártya után. (Hunyady Sándor)
4. <Jellegében, mivoltában> mástól félreérthetetlenül elhatárolt, világosan, pontosan megkülönböztethető, felismerhető. Határozott körvonalak, szín. A fényképész határozott vonalú képnek az előállításán dolgozik … (Gárdonyi Géza)
5. <Vkinek elhatározását, akaratnyilvánítását> pontosan, félreérthetetlenül kifejező; olyan, amiből vki nem enged, amin változtatni nem lehet. Azzal a határozott kikötéssel, hogy …; határozott parancsa van arra, hogy …; azzal a határozott utasítással, hogy … Ez határozott álláspontom, véleményem.
6. (bizalmas, sajtónyelvi) <Nyomatékosító szóként>: igazi, valódi, kétségtelen. Határozott tehetség ez a gyerek. Ez határozott siker.
7. Határozottan: a) tévedés, félreértés nélkül. Határozottan emlékszik vmire; határozottan tudom, hogy …; b) kétségkívül, vitathatatlanul. Határozottan így van. Határozottan ő a legkitűnőbb. Határozottan mozgott bennük valami részvét. (Hunyady Sándor) c) erélyesen. Határozottan v. a leghatározottabban ellenzem, tiltakozom.
határozottság.
