hátha
hátha határozószó és mondatszó
I. határozószó
I. <Kérdő mondat bevezető szavaként.>
1. <Olyan kérdésben, amely kételkedve az ellenkező lehetőségre utal, mint amit a megelőző v. előzményként gondolt közlés v. kérdés tartalmaz.> Cudarság Igy elhajítani a gyermeket … Pólyája vén kopott ruha. | Szegény asszonynak gyermeke … Hm, hátha gazdagé? (Petőfi Sándor) Kastélyába vitette föl atyja, … Hever egyszerű ravatalán. | Állata őrzeni négy alabárdost: „Lélek az ajtón se be, se ki! …” „Hátha az anyja, szép huga már most | Jönne siratni?” – „Vissza! neki; | Jaj, ki parancsom, élve, szegi!” (Arany János) || a. (ritka) <Olyan kérdésben, amely magában foglalja a magától értődő választ is.> Nekem nem akar lenni adósom? Hátha már az? Vagy ennek nem volna-e adósa, aki egyszer magára szabatá a vágást, melly az az őrnagy úr fejét akará ketté hasítani …? (Kazinczy Ferenc–Lessing-fordítás)
2. <Találgatás bevezetésére, néha a kérdő jelleg bizonyos fokú háttérbe szorulásával:> ha esetleg … Honnan tudja a kakuk, hány évet él az illető, aki megkérdezte és hátha két ember kérdezi egyszerre, hogyan felel neki? (Mikszáth Kálmán) Margit örült [, mikor hallotta, kik lesznek a szomszédaink]. – Hátha öregek? – aggódott aztán. Hátha valami penzionált vén katonatiszt, akinek csak a neve magyar? Mord, magának élő. (Gárdonyi Géza) Arra is gondoltam, hogy hátha ez a nő gondolatolvasó? (Gárdonyi Géza)
3. (ritka) <Reménykedés kifejezésére.> Hátha most mindent megnyerek, nyerek, amennyi kell? (Babits Mihály)
4. <Vmilyen ajánlatot v. szándékot tartalmazó kérdésben, rendsz. annak kifejezésére, hogy a kérdező maga is bizonytalanságban van afelől, ajánlatának lesz-e foganatja:> (és) mi lenne, ha …?; (és) mit szólnál (szólna, szólnátok, szólnának) ahhoz, ha …? Hátha elmennél helyettem? Hátha innánk!: <felszólítás közös ivásra.> Kérdi egyik [az öreg Bencétől]: „hogy az ócska vasad, bátya? | Hátha vásárt ütnénk: sokan vagyunk, látja.” (Arany János) A szomszéd kapu alatt pogácsákat, kifliket láttam, tünődtem, hogy mi lehet az áruk. Hátha lopnék egyet? (Babits Mihály)
5. (érzelmi hangsúllyal) <Annak nyomatékos kifejezésére, hogy a beszélő v. a szóban forgó személy még a feltételezett esetben sem tenné meg a szóban forgó dolgot.> Mint valami leszakadt eső, úgy fáztatta végig [= borzongatta meg] az ura szava. De mit tegyen. Nem szólt. Hátha a halált váltaná meg egy szava! (Móricz Zsigmond)
II. <Állító v. tagadó közlés bevezető szavaként.>
1. <Az előzménnyel ellentétes lehetőség esetleges bekövetkezésének kifejezésére:> az is lehetséges, hogy …; az sem lehetetlen, hogy … A léghajót csinján mérsékeled, S midőn egekben így zarándokol: Azt sem felejted: „hátha lebukol!” (Arany János)
2. <Magyarázatként közölt olyan mondat bevezetésére, amely esetleg bekövetkező feltevést tartalmaz:> mert lehetséges az is, hogy …; mert esetleg. Vidd el az esernyőt, hátha eső lesz. || a. <Elöl álló hasonló tartalmú mondatban:> az is lehetséges, hogy … hátha beteg, azért nem jött el.
3. <Annak kifejezésére, hogy a beszélő v. a szóban forgó személy reménykedik a kedvező esemény bekövetkezésében v. abban, hogy a kedvezőtlen lehetőség helyett a kedvező érvényesül.> Megpróbálom, hátha sikerül. Próbáld meg, hátha szerencséd lesz vele. Várjunk még, hátha megjön. Ejh, hátha még nem ez az utolsó stáció ebben a dologban. (Mikszáth Kálmán) De ott állt az írás, hogy aki a könyvet hétszer elolvassa, elmúlik a szegénysége, … Ez az írás gondba ejtett. Hátha valami elásott kincsről van benne szó. (Gárdonyi Géza) Gyakran nyitotta s meresztette neki az ismeretlenségnek nagy ibolyakék szemeit Flóra. Hátha ki tudná nézni belőle a férfiút, ki jön, jön, okvetlenül jön s kinek rendeltetése a Flóra leányságának végét vetni. (Ady Endre) Van kicsi gyermekem | Énnékem is! Hátha ez ősi sejt | Őbenne tisztul dús örömre és Minden homályos, vén bút elfelejt! | Óh, hátha jő a tiszták s boldogok Szűz birodalma, a szebb, új világ. (Tóth Árpád)
4. <Annak kifejezésére, hogy a beszélő v. a szóban forgó személy nem kívánja a cselekvés v. történés bekövetkezését, fél tőle, hogy bekövetkezik, aggódik vmi miatt.> Nem megy haza, mert hátha megveri az apja. Ilonka mindenben mérget gyanít. Városon nem enged bort innom, mert hátha csinált bor. Konzervek nem kerülhetnek az asztalra, mert hátha valamelyik romlott. (Gárdonyi Géza) Én majd nyomban sürgönyt küldök a fiú apjának – mormogta Mariett. – Hátha komoly a baj. Legyen a gyermeke mellett. (Krúdy Gyula) Hátha nincs is már meg a legény. Elcsípte valami német lyány azóta. (Móricz Zsigmond)
5. Hátha még … (is) …: <fokozást jelentő feltevésben, annak kifejezésére, hogy a feltevés érvényessége esetén az előzmény(ek)ben kifejezett tulajdonság, állapot még sokkal nagyobb mértékű lenne.> [Jó ez a sör.] – Hátha még hideg volna! Fejjel haladá meg a többit Akasztó: Hátha még nem volna görbe, mint a patkó. (Arany János)
II. mondatszó (megismételve is)
1. <Kételkedő találgatás vmely részletének kifejezésére, a közvetlenül megelőző állítás érvényességében kételkedve, a vélt ellentétes lehetőséget megengedve v. remélve.> Az ember ugyan hova lesz? … | Sokrates, ki a mérget megitta, S hóhéra, ki a mérget neki adta, Egy helyre mentek mind a ketten? | Oh lehetetlen! | És hátha … hátha … (Petőfi Sándor)
2. <Annak a reménynek kifejezésére, hogy a vállalkozás, a terv, a szándék sikerül.> Így tavasz előtt, februárban följajdulnak az alvó faluk. Már nem bírják az emberek tovább a telet s mint az álomjárók, szállingóznak be a városba. Nem tudják, miért mennek oda, de mennek. Ott szép házak vannak, pénz, drága holmik, munka, kenyér. Hátha! (Ady Endre)
