ható
ható melléknév -an v. -n, -bb
1. Általában olyan, aki, ami hat (1–3, 5–6). Gyorsan ható méreg; a kedélyre ható zene; a tömegekre nem ható frázis; kilométerekre ható ágyúszó; részletekbe ható kutatás; szürkének ható stílus. Az egekbe ható hahotával örülnék, Mert nyomorún látlak. (Vörösmarty Mihály)
2. (nyelvtudomány) Ható ige: a -hat, -het képzővel alkotott ige; azt fejezi ki, hogy az alapszóban kifejezett cselekvés, történés, állapot, létezés lehetséges, meg van engedve (pl. megtörténhet, elmehet). Sok-sok … műveltető és ható igénkkel … a cselekvés és az idő micsoda boszorkányos árnyalatait, mozzanatait jelölhetjük … (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. hatószer; hatóterület; 2. együttható; messzeható; mindenható.
