hatol
hatol tárgyatlan ige -t, -jon csak irányt jelölő határozóval) (kissé választékos)
1. Ellenállást legyőzve vhova, vmely pontig, helyig nyomul, halad, ér. A gyalogság az ellenséges állásokba hatolt. A fúró 500 méterre hatolt a földbe. A golyó a tüdőbe, a tüdőig hatolt. A kés a szívéig hatolt. Mélyebben kell a barlangba hatolni … (Jókai Mór) Borzadozva kérdezzük, mi lesz még, | … fő-e új méreg, mely közénk hatol …? (József Attila)
2. (átvitt értelemben) Vminek a mélyére hatol: alaposan tanulmányoz, kutat és minden részletében megért vmit. || a. (átvitt értelemben) Vkinek a szívéig hatol: <vmely bántalom> nagyon mélyen, legérzékenyebb pontján érint vkit. A fájdalom, a sértés a szívéig hatolt.
Igekötős igék: áthatol; behatol; belehatol; elhatol; előrehatol; felhatol; keresztülhatol; kihatol; lehatol; odahatol.
hatolás; hatoló; hatolt.
