hatóság
hatóság főnév -ot, -a
1. (gyak. többes számban) (hivatalos) Általában az államhatalmat, ill. ennek egy részét képviselő és gyakorló hivatalos, törvényes szerv, intézmény (testület v. személy), amelynek meghatározott közigazgatási, bírói, katonai stb. területen, ill. ügyekben önálló jogköre, hatásköre, rendelkezési joga van. Állami, helyi, országos, megyei, városi, községi hatóság; bírói v. jogi, katonai, közigazgatási, külképviseleti hatóság; alsófokú, középső, felső(fokú) v. felsőbb, fellebbviteli hatóságok; alárendelt, fölérendelt hatóságok; ® elsőrendű utalványozó hatóságok; a hatóság jogköre. Melyik hatósághoz tartozik az ügy? A panasz útja … nyitva áll, és segedelemre mindig kész a magas hatóság. (Kossuth Lajos) A legfőbb ügyész … ügyel arra, hogy a minisztériumok, az alájuk rendelt hatóságok … a törvényeket megtartsák. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vmely hatóság hivatali testületének tagja(i), vmely hatóságot képviselő, jogkörét gyakorló testület v. személy(ek), tisztviselő(k). Az érdekelt hatóságok; hatóság elleni erőszak; hatóság elleni bűncselekmény; hatóságnak való ellenszegülés; az illetékes hatósághoz fordul, terjeszt föl vmit; átad vkit, vmit a hatóságnak; jelentkezik felettes hatóságánál; utasítja az illetékes hatóságokat; félrevezeti a hatóságokat; tárgyal a hatóságokkal. Ezen a kapun városi hatóságnak be nem szabad tennie a lábát. (Jókai Mór)
2. (régies, választékos) A hatóság (1, 1a) jogköre, illetékessége. Vminek, vkinek a hatósága alá tartozik; vminek, vkinek a hatósága alá helyez vmit, vkit. Előttünk álló Boór Ádám … bárhol hatóságunk alatt létező minden jószágába visszahelyeztetik. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. hatóságsértés; 2. fennhatóság; főhatóság; gyámhatóság; helyhatóság; iparhatóság; joghatóság; kormányhatóság; törvényhatóság; vádhatóság.
