hátra
hátra határozószó és igekötő
I. határozószó középfok ® hátrább, felső fok: leghátrább v. leghátra
1. Olyan helyre, amely a beszélő v. a szóban forgó személy szempontjából hátul van. Hátra áll, ül. Vidd ezt az asztalt oda hátra! Menjünk hátra, ott nincs tolongás! Kitámolygok a szobából és az udvarból is, hátra a kertek mögé. (Gárdonyi Géza) || a. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Árnyékszékre. Tanító úr kérem, tessék hátra ereszteni. || b. <Járművön> a hátsó ülésre. Ülj hátra, ott több hely van!
2. Olyan irányba(n), amely a beszélő v. a szóban forgó személyhez viszonyítva hátul van; hátrafelé. Add hátra a labdát! Előre nézz, ne hátra! A leány mintegy ösztönszerűen egy lépést tett hátra. (Mikszáth Kálmán) || a. (katonaság, sport) <Vezényszóként:> Hátra arc!: a bal sarkon fordulj(atok) úgy, hogy az arc az eddigivel ellenkező irányba tekintsen!
3. <Sorrendi helyzetben> az elejétől számítva inkább a vége felé; kevésbé előnyös helyre. Hátra került a (rang)sorban. || a. <Elmondott v. írott szövegben> az elejétől távolabb; később, lentebb. Ezt a mondatot tedd hátrább a beszédedben, úgy nagyobb lesz a hatása. Ez a részlet egészen hátra került a cikkben.
4. (ritka) Hátra van: elmaradt, lemaradt. Hátra van a versenyben.
5. Időben visszafelé, a múlt felé. Mikor tervezünk, előre nézzünk, ne hátra! Akitől nincs messze az élet határa, Nem előre szeret nézni, hanem hátra. (Petőfi Sándor) || a. (ritka) Időben későbbre. A kirándulás idejét nagyon hátra tették.
6. (átvitt értelemben) A fejlődés irányával ellenkező irányban. A mi utunk nem hátra, hanem előre vezet. A világ halad, csak mi nem megyünk Sem hátra sem előre. (Tompa Mihály)
7. (ritka, népies, költői) (m értékű kifejezés) Hátravan (1a). Ne busulj, ne őszülj, kenyeres cimbora: Hátra még nekünk a vénasszonyok nyara. (Arany János)
8. (indulatszó-szerű haszn.) Menj v. menjetek hátrább! Hátra innen! Csak hátra, hátra, ne tolakodjunk!
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve l. a hátra- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, hátra- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként; a szóban forgó igével egyértékű.> [Hátranézett?] – Hátra [= igen, hátranézett], kétszer is.
Szólás(ok): ld. feketeleves.
