havas
havas melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Hóval borított, hóval fedett <tárgy, hely, terület>. Havas háztető, mező, táj, tájkép, udvar, utca; havas lett a ruhája, a cipője. A fák … havas, zuzmarás koronáit … néztem a rácson kívülről. (Kaffka Margit) A fáradt Vándor … havas pusztákon megyen. (Tóth Árpád) Fázol. Hát mondd hihetsz-e annak, | ki fűtve lakik öt szobát, | falain havas tájak vannak, | meztelen nők, meg almafák? (József Attila)
2. Olyan <időszak, időjárás>, amikor havazik, hó borítja a tájat v. havazni szokott. Havas idő, reggel, tél. Utunk … igen havas volt – főképen, hogy általjöttünk a hegyeken. (Mikes Kelemen) Havas, nagy téli éjelen Alusznak a tanyák. (Ady Endre) Az erősen havas januárok rendesen igen hidegek is. (Nagy Lajos)
II. főnév -t, -ok, -a (főleg többes számban) Magas hegy v. hegység, amelynek csúcsán v. szakadékaiban gyak. még nyáron is hó van. A havasokon: ilyen hegyek között, ilyen hegységben. Mi haszon énnekem hegyeken völgyeken bujdosva nyavalyognom, Szörnyű havasokon fene párduc módon kietlenben bolyongnom … (Balassi Bálint) Menj az északnak havasin keresztül, Csak ne felejts el! (Berzsenyi Dániel) || a. (tájszó) Hegyek között nagy magasságban fekvő hegyi levelő. Felhajtották a juhokat a havasokra.
