haver
haver [ë v. e] főnév -t, -ok, -ja v. (ritka) -ek, -je [ë, e] (argóban)
Cimbora, pajtás, (jó)barát. Jó haverok voltunk. Jó haverom. || a. (rosszalló) Cinkostárs, bűntárs. A haverja falazott neki. A haverjával együtt tört be a boltba.
haveri; haverkodik v. haverkedik; haverság v. haverség.
