házasság
házasság főnév -ot, -a
1. Férfinak és nőnek jogilag elismert és szabályozott életközössége. Anyakönyvezett házasság; ® kettős házasság; ® törvényes házasság; természetes házasság: férfinak és nőnek házasságkötés nélküli életközössége; ® vélt házasság; házasságban él vkivel; házasságon ® kívül született gyermek; ® elhálja a házasságot; házasságot ® köt vkivel; a házasságot felbontja; házasságot közvetít. Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága, Azután sem lépett soha házasságra. (Arany János) Túl voltam már azon a koron, amelyikben bódult fejjel szoktak a fiatalok belerohanni a házasságba. (Gárdonyi Géza) || a. Férj és feleség egymáshoz való viszonya ebben a közösségben. Boldog házasság; jól, rosszul sikerült házasság; szerencsétlen házasság. Egy évi boldog házasság után egyhangúnak kezdte találni a boldogságot. (Ambrus Zoltán)
2. A házasság megkötése. Egyházi házasság; ® polgári házasság; házasságuk ötvenedik évfordulóján.
Szóösszetétel(ek): 1. házasságbontó; házasságszédelgő; házasságszerző; házasságtörő; 2. érdekházasság; névházasság; távházasság; vadházasság.
