háztartás
háztartás főnév
1. A családnak v. magányosan élő személynek közvetlen, személyi és házi szükségleteiről (takarítás, mosás, beszerzés, főzés stb.) való gondoskodás, ezeknek kielégítése, ill. intézése, az ezzel kapcs. teendők összessége. A háztartás gondjai, munkája. Nagyon kifárasztja a háztartás. Jól ellátja a háztartást. Sokat bajlódik a háztartással. Rengeteget dolgozik, háztartással, kerttel, baromfival … kora reggeltől késő estig. (Nagy Lajos) || a. Ennek a tevékenységnek rendszeres formája, rendje, a hozzá szükséges kellékekkel, berendezéssel, fölszereléssel együtt. Gazdag, jómódú, szegényes, takarékos háztartás; közös háztartás: két v. több személynek olyan együttélése, melyben a közös szükségletek ellátásáról együttesen gondoskodnak; jól felszerelt háztartás; a háztartás ellátása; saját háztartása van; felszereli a háztartását; irányítja a háztartást; háztartást ® vezet; ® vezeti a háztartást; vmilyen háztartást visz. A maga háztartásában másként gazdálkodna. Segít anyjának a háztartásban. A háztartásban energikus és a társaságban fölényes voltam. (Kaffka Margit) A másik két leánynak … el kell vállalni, hogy vezetni fogják a háztartást. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Ezt (már) nevezem háztartásnak!: <vmivel kapcs. elismerés kifejezésére> ez olyan, hogy kívánni sem lehet jobbat; ez már igen!
2. (átvitt értelemben, ritka, hivatalos) Vminek a háztartása: vmely intézmény, közület, szervezet gazdálkodása saját javaival. A község háztartása.
Szóösszetétel(ek): 1. háztartásvezetés; 2. államháztartás.
