heg
heg [e] főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
1. A gyógyulóban levő seben képződő var.
2. (orvostudomány) A gyógyult seb, fekély helyét kitöltő, az eredetitől eltérő, új kötőszövet. A műtét helyén heg keletkezett. || a. (választékos) Kül. <bőrön> a meggyógyult seb látható nyoma; forradás. Arcán a szúrás hege most is látszik. Egy mély kardvágás hege látszott rajta. (Jókai Mór) Apám tízéves korában leesett a hintáról: beszakította a homlokát, mély heg maradt a helyén. (Karinthy Frigyes)
heges.
