hegedül
hegedül [e-e] ige -t, -jön
1. tárgyatlan Hegedűt vonóval megszólaltat; hegedűn játszik. Hegedülni tanul. Cimbalmos volt, de a fogságban megtanult hegedülni. (Kuncz Aladár) || a. tárgyas <Dallamot, zeneművet, zenedarabot> hegedűn játszik, előad. Klasszikusokat, népdalokat hegedül. Az uram a Gavotte-ot hegedülte. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyatlan Tud hegedűn játszani. Gyermekei valóságos zenészek, a fia hegedül, a lánya zongorázik.
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Tücsök> cirpelő hangot hallat. Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedül … (Petőfi Sándor)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Bottal hegedülnek a hátán: bottal ütik, verik, ütlegelik a hátát. Hegedűlt a bottal a hátam Közepén. (Petőfi Sándor)
4. tárgyatlan (tájszó) <Rossz vágóeszközzel> nyiszál.
Szólás(ok): (népies) Hegedült (már) arról v. annak szent Dávid: a) nem lesz abból semmi, nem történik az meg soha; b) régen elmúlt az már; (népies, gyermeknyelv) cini-cini Péter bácsi, kendnek hegedülnek: <síró-rívó gyermekek csúfolására, bosszantására>.
Igekötős igék: elhegedül; végighegedül.
hegedülés; hegedülget; hegedülő.
