hegyes [2]
hegyes [2] [ë-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Csúcsban, hegyben [2] (1) végződő <eszköz, tárgy>. Hegyes bot, karó, kés, tű. Hegyes paprika. Nem szablya, hegyes tőr: gyalázatos zsineg Vete véget, korán, ifjú éveinek! (Arany János) Lila tintával, hegyes betűkkel … levelet írt. (Krúdy Gyula) Észrevettem, hogy igen messze … van egy fehéres valami, de nem torony, mert nincs neki hegyes teteje. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen alakú <testrész, dolog>. Hegyes könyök, nyelv, térd; hegyes szakáll: kecskeszakáll; (átvitt értelemben, bizalmas) hegyes a nyelve: gúnyos, csípős megjegyzései vannak. Arcom színe sápadt, hajam megnőve …, szakállam hegyes. (Kazinczy Ferenc) Vörös szeme, nyílt szája és hegyes fogai … a hideglelésig rémítgették a gyermekeket. (Ambrus Zoltán)
2. (átvitt értelemben, népies) Hetyke <testtartás, járás>. Hegyes a járása; hegyesen jár. Oly hegyesen szedegeti a lábait, mintha tojásokon járna. (Jókai Mór) Kihúzta magát, hegyesen, rátartósan s büszkén mosolygott. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -et [e] (népies) <Csak ebben az állandósult kapcsolatban:> Hegyeset köp: fogai közül, sercintve köp. Ha szegény ember vagy cigány került elő, hegyeset köpött a lábára, annak meg át kellett ugrani a sercintést. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): hegyesnyelvűség.
hegyesít; hegyeskedik.
