hely
hely [e] főnév -et, -e [e, e]
I. főnév
1. A térnek az a része, amelyet vki, vmi elfoglal v. el szokott foglalni. Földrajzi, mértani hely; a csillag helye az égbolton; a ® tett helye; hely v. vmilyen hely jut ¬ vkinek, vminek; helyben ® jár; nem tud egy helyben ® (meg)maradni; (egy) helyben tapos v. topog: (átvitt értelemben is) nem halad előre; helyből dob, ugrik: nekifutás nélkül d., u.; kimozdít a helyéből vmit; itt nem jó helyen ® járunk; jó helyen v. (régies) helyt v. helyütt van vki, vmi vkinél: ott, ahol éppen van, nem történhetik baja; jó helyen v. helyt v. helyütt kopogtat; jó helyen tapogat: (átvitt értelemben is) közel jár a megoldáshoz, ahhoz, amit keres; (átvitt értelemben) jó, rossz helyen tapogatódzik: helyes, helytelen nyomon van; jó helyre megy, fordul: ott szívesen fogják látni, teljesítik a kívánságát; rossz helyre megy: a) <étel> cigányútra megy; b) <segítség> nem oda jut, ahova kellene; sok v. nagy helyet foglal v. vesz el; helyet csinál, enged, szorít vkinek, vminek; helyet (kérek)!; helyét ® változtatja. (szójárás) Sok jó ember elfér kis helyen. Minden nép, ha javát ismeri, nagy, szabad S boldog minden időn s helyen. (Berzsenyi Dániel) Lám, ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen: Itt van egy szobában mult, jövő és jelen! (Petőfi Sándor) Készítve lent a hely, már áll a máglya váza. (Babits Mihály) Éccaka is megvan minden azon a helyen, ahova nappal tette az ember. (Móricz Zsigmond) || a. Helyébe: oda, ahol a szóban forgó (személy) éppen tartózkodik. Vkinek a helyébe hoz vmit; vmi, vki vkinek a helyébe jön: oda jön, ahol vki van, tartózkodik, úgyhogy ennek nem kell helyét elhagynia. || b. A térnek az a kijelölt, meghatározott, megszabott része, amelyet vki, vmi el szokott foglalni. ® Kevés hely; ® kitűzött hely; ® sok hely; a tanuló helye az iskolában; vkinek, vminek ® rendeltetési helye; a szekrény helye a szobában; a könyv helye a szekrényben; helyben vagyunk: a) megérkeztünk oda, ahová indultunk; b) (átvitt értelemben) végre a dolog lényegére térünk; vminek a helyébe v. helyére ® férkőzik; vki, vmi vkinek, vminek a helyébe jön: a) vki vkinek az utóda lesz; b) vmi (eltávolított tárgy, bútor) helyére mást állítanak; vkinek, vminek a helyébe ® lép; ® kijön a helyéből; ® kimegy a helyéből; kimozdul, kificamodik a helyéből; helyhez kötött; helyhez szállít; vmi nem nehéz helyen ® áll vkinél; ® könnyű helyen hagy vmit; a helyén van vmi: ott van, ahol rendesen szokott állni; semmit nem hagy a helyén: a) folyton ide-oda rak mindent; b) (ritka, gúnyos) megrögzött tolvaj; (átvitt értelemben) helyén van az esze: a) józan ítéletének, gondolkodásának birtokában van; b) nem jön könnyen zavarba, talpraesett; c) nem lehet rászedni; (átvitt értelemben) helyén van a szíve: a) nem ijed meg, nem veszti el a lélekjelenlétét; b) érzelmi tekintetben helyes álláspontot foglal el; a mondott, a megbeszélt helyen; mindenki a helyére!; helyre ® igazodik; helyére ® biccen; helyére ® megy; helyre tesz v. helyére tesz vmit; kiszorít vkit, vmit a helyéről; nem leli v. találja helyét: izeg-mozog, nyughatatlan; (népies) nem találja vkinek a helyét: nagyon örül neki, nagyon szívesen látja, azt se tudja, hova ültesse. De az én Jancsimnak helyén állt a szive, | Azért is közéjök nagy bátran belépe. (Petőfi Sándor) [A bajusz.] Mintha nőne a szép sörte, Már a helyét is pödörte. (Arany János) Nos, kis primadonna, – mondta enyelegve Szindbád, – helyben vagyunk. (Krúdy Gyula) || c. A térnek az a része, ahova vki, vmi egy bizonyos megítélés szerint tartozik, ahol lennie kell(ene). Vhol ® van vkinek, vminek a helye. Árulónak börtönben a helye. Kocsis helye kocsin a bak. Ebben a házban nincs helyed többé! (Mikszáth Kálmán) Vidéken napszállat után otthon a helye minden gyereknek. (Kosztolányi Dezső) || d. (átvitt értelemben) Van helye a pénznek v. ezer helye van nála a pénznek: nagyon sok mindenre kell(ene) v. lehet(ne) költenie a pénzét. Mi tagadás! helye vón a pénznek. (Arany János) A szegény …, ha egy kis pénzt kap a kezébe, tétován néz rá … : annyi helye van, hogy azt se tudom, mit kezdjek vele. (Móricz Zsigmond) || e. (átvitt értelemben) (gyak. tagadó formában és rendsz. birtokos személyraggal) Vminek jogos, illő, helyes volta, jogosultsága. Helye van vminek, helyén van vmi: megengedhető, méltányos, jogos; nincs helye vminek, nincs helyén vmi: nem engedhető meg, nem illő, nem jogos; panasznak, perorvoslatnak van helye; nincs helye a tréfának; itt nem lehet helye kételkedésnek, vitának; mindent a maga helyén! Törvények és közjogi kérdések magyarázatánál nincs helye a sorok közötti olvasásnak. (Deák Ferenc) Mi helye, mi sorja efféle beszédnek! (Arany János)
2. A térnek (mezőnek, helyiségnek, lakásnak stb.) vmely meghatározott célra haszn. része. A ® bizonyos helyen; félreeső hely: (átvitt értelemben is) illemhely; legeltető, szárító, tűzrakó hely. Ha el akart bújni mások elől, mindig a félreeső helyre ment. (Móricz Zsigmond) || a. <Széken, padon stb.> ülőhely. Kényelmes, szoros, szűk hely; első hely: olyan helyen, ahol többen együtt vannak, a legkényelmesebb és legelőnyösebb helyzetű szék; ® rezervált hely; (bizalmas) még a helye sem hűlt ki: éppen most ment el innen; (bizalmas) meg se melegedett a helye: rövid ideig volt itt; feláll, felugrik helyéről; helyet ® ad vkinek; helyet mutat, szorít vkinek; helyet ® foglal; helyet, ill. helyre ® húz; tessék helyet foglalni!; ® elfoglalja vkinek a helyét; helyet ® kap; vkit hellyel kínál; még a helyét is ® megfújja vkinek; (bizalmas) vkinek a helyét is megtörli: nagyon szívesen látja, sürgölődik körülötte, hogy jól érezze magát. Vett két jó helyet a moziba. Üljön le ide mellém; szorítok egy kis helyet a lócácskán. (Jókai Mór) A főispán még a helyemet is megfújja, ahova leülök. (Mikszáth Kálmán) Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. (József Attila) || b. Fekvőhely (1). Hely a hajón, a hálókocsiban. Helyet kér éjszakára. Valami szegény kér helyet éjszakára. (Arany János) A szigeti szállodában … kevesen laktak, többnyire olyanok, akik más pesti szállodákban nem kaptak helyet. (Krúdy Gyula) || c. Helyiség (1–2). Fedett hely; ® nyilvános hely. A szolgabíró úr már ismeri ezt a helyet. Ő is hált már itt néhányszor. (Mikszáth Kálmán) Duhaj kedvek Eldorádója, | Száz tivornyás hely, ne bomolj. (Ady Endre)
3. Általában a föld v. talaj felszínének vmely része; terület. Egyes helyeken záporeső. Sok helyen megfordult. Ismeretlen helyre távozott. Számos helyen hazánkban az „ë” helyett „ö”-t ejtenek. Mikor az ország vőlegénye Dózsa György volt, | Ezer helyütt lángolt örömtűz. (Ady Endre) || a. Vidék, tájék. Aszályos, árnyékos, dombos, elhagyott, erdős, füves, kietlen, magános, nedves, sivár, szép, sziklás hely. E helybe andalogni jó, E hely poétának való. (Csokonai Vitéz Mihály) Bő patak a helyet teszi vala frissé. (Arany János) Aztán még szebb helyek következtek, … füzesek, csalitok. (Mikszáth Kálmán) || b. Település, város, falu, tanya. Hegyvidéki kis hely; megerősített hely: erősség; tengerparti hely; itt helyben v. (régies, választékos) helyt. Midőn én … utamban más helyekre bementem, azért mentem be, hogy lelkesedést ébresszek: de Szegedre azért jöttem, hogy itt a lelkesedést szemléljem. (Kossuth Lajos) || c. (postaügy) Helyben v. (régies) helyt: <postai küldemény, rendsz. nagy H betűvel rövidítve> ott (kézbesítendő), ahol a küldeményt feladták. || d. (történettudomány) Telek, jobbágytelek. Egész, fél hely. Ha nekem ilyen négy ökröm volna, meg egy egész helyem, nem cserélnék senkivel. (Vas Gereben)
4. A talajnak v. vmely test felszínének kisebb-nagyobb része. A vállán több helyen kiütés van. A házon két helyen lehullt a vakolat. Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben. (Arany János) Beáll a gyors beavatkozás szüksége, az oltás, – ami nem kis gyönyörűség a tenyérnek, mert hát biz az becsúszik ilyenkor tilos helyekre is. (Mikszáth Kálmán) Harisnyája egy helyütt foltos volt, egy helyütt lyukas. (Kosztolányi Dezső) || a. A felszín, a felület olyan része, ahol vki, vmi volt; eltűnt v. látható nyom. Az égés, az ütés, a vágás, a zúzódás helye; vkinek, vminek ® hűlt helye maradt v. van vhol; (csak) ® hűlt helyét leli, találja. Trója helyéről sokat vitáztak. Hét számra fogod a seb helyét viselni. (Arany János) Nézzétek, a lábán a vaslánc helye. (Móricz Zsigmond)
5. <Írásműben, levélben, beszédben> szakasz, rész. Az idézett helyen; ezen a helyen említendő, hogy … Kiszemelte a regényből a legszebb helyeket. Lefordítom … Molière-ből … a mulatságosabb, könnyebb helyeket. (Tolnai Lajos)
6. (átvitt értelemben, hivatalos) Hatóság, hivatal. Felsőbb, legfelső hely; ® hiteles hely; illetékes hely; felsőbb helyen jelent, felsőbb helyre fölterjeszt, továbbít vmit.
7. (bizalmas) Munkahely, szolgálati alkalmazás. Jó helye van; (1945 előtt) helyben van: szolgál vhol; jó helyen szolgál. Jó hely – mondta a házmester. – Príma hely. Gazdagok. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Hivatali állás, munkakör, beosztás. Felelős, vezető, üresedésben levő hely; vmely hely megürül, be van töltve; helyén ® marad; megfelelő embert a megfelelő helyre; vkit vmely helyre állít; helyét jól betölti; fontos helyet foglal el vhol. A legszebb hadnagyot elvitték Trencsénből, … más hadnagy jött a helyére. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) Hivatás, szerep, feladat. ® Megállja a helyét. Serdülj kedves ifju … Nőj eléggé nagyra betölteni helyed! (Arany János) Ha féltem is, a helyemet megálltam – | születtem, elvegyültem és kiváltam. (József Attila)
8. (átvitt értelemben) Társadalmi, társasági v. családi kör, környezet. ® Magasabb hely. Rossz helyekre jár.
9. <Iskolában, kórházban, üdülőben stb.> részvételi, ott-tartózkodási lehetőség. ® Államköltséges hely; féldíjas, ingyenes, kedvezményes hely. Két hely még üres. A kórházba nem tudták bevinni, mert nem volt hely.
10. (átvitt értelemben) Helyzet, állapot, körülmény, viszony. (Egy) álltó helyében; (egy) ültő helyében; vkinek a helyében: vkinek az állapotában, körülményei között; ® beleképzeli magát vkinek a helyébe; vkinek a helyébe ® képzeli magát. Én a te helyedben … Mit tennél az én helyemben? Képzeld magad az én helyembe! Nem szeretnék a helyében lenni. Egy ültő helyében szokott elfogyasztani egy fél akó bort. (Mikszáth Kálmán)
11. (átvitt értelemben, sport is) A rangnak, a sorrendnek, a minősítésnek vmely foka. Előkelő helyen áll; ® első hely; ® első helyen bekebelez; a második helyen említett; harmadik helyen ajánl; második helyre szorul; vmi ® elfoglalja (méltó, megillető) helyét vmiben; vmilyen helyet foglal el (® elfoglal) vmiben; dicső helyet foglal el a történelemben; felkerült a második helyre; négy első helyet szereztek. Nem szükséges Egressy helyét kimutatnom a magyar színészek közt. (Petőfi Sándor) || a. (sport) Helyre fogad: <lóversenyben, ügetőversenyben: a tétre fogadással ellentétben> arra fogad, hogy a megjátszott ló elsőnek v. másodiknak v. harmadiknak befut. || b. (sport) Helyre befut, bejön: <lóversenyben, ügetőversenyben> ló elsőnek v. másodiknak v. harmadiknak b. || c. Többjegyű számban vmely számjegy sorrendi helyzete. Az egyesek, a tízesek helye.
II. (határozóragos alakok, névutószerűen) (régies) Helyen, helyén, helyében v. helyt: helyett. Lábára, csizma helyén, szalma volt tekergetve. (Petőfi Sándor) Adtam fejem a bölcs tudományokra, Barázda helyébe szántván sorokat. (Arany János) [Szájából] szavak helyt vére buggyan. (Arany János) Ül, szék helyen, egy eltört nagy edény cserepén. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Szólás(ok): ld. gatya.
Szóösszetétel(ek): 1. helyérzék; helyhiány; helyközvetítés; helymegtakarítás; helypazarlás; helyviszony; 2. állóhely; állomáshely; alvóhely; átszállóhely; búvóhely; delelőhely; díszhely; enyhhely; fekhely; fekvőhely; férőhely; főhely; fürdőhely; gyógyhely; hálóhely; házhely; illemhely; ingyenhely; jóshely; kegyhely; kikötőhely; kirándulóhely; kötözőhely; közhely; küzdőhely; lakhely; lakóhely; lelethely; lelőhely; leshely; leszállóhely; megállóhely; menhely; menedékhely; mulatóhely; munkahely; műhely; nyaralóhely; nyughely; óvóhely; őrhely; rajthely; rakhely; rejtekhely; sebhely; segélyhely; sétahely; sírhely; székhely; színhely; szórakozóhely; szükséghely; szülőhely; táborhely; találkahely; telephely; tisztítóhely; tűzhely; üdülőhely; ülőhely; vásárhely; vesztőhely.
