helyre [2]
helyre [2] [e-e] igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a helyre- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, helyre- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósításaként, a szóban forgó igével egyértékű.> [Helyreraktad a könyveket?] – Helyre [= igen, helyreraktam].
