helytelen
helytelen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Az igazságnak, a valóságnak nem megfelelő; nem helyes; hibás. Helytelen gondolat, megfejtés, számadás. Helytelen lenne azt gondolni, hogy …; helytelenül ítéli meg a helyzetet. Nézeteink helyessége … szerint kívánunk becsültetni. Hallgatnak-e ránk, ha dicséreteink, gáncsaink helytelenek lesznek? Úgy hisszük, nem; s ha helyesek …? úgy hisszük, igen. (Vörösmarty Mihály) Szemem közé dobta, hogy nézeteim félszegek, helytelenek. (Tolnai Lajos) || a. Bizonyos szabály(ok)nak, szokásnak nem megfelelő. Helytelen szóhasználat; helytelen kifejezés; helytelenül beszél, ír, viselkedik. Büszkébbek a parasztos kifejezésekre, melyeket … többnyire helytelenül alkalmaznak. (Eötvös József) A tanító furcsán nézett rá, bántotta a fülét a helytelenül használt grammatikai forma. (Móricz Zsigmond)
2. Vmely cél elérésére nem alkalmas, nem megfelelő. Helytelen intézkedés, politika. Helytelenül járt el. Ezzel a helytelen lépéssel elrontotta egész életét.
3. (népies, régies) Neveletlenül viselkedő, rossz magaviseletű, csintalan <személy>. Hagyj hát fekünnöm … S bár helyet adsz, nem lészek helytelen. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
