henger
henger [e-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (mértan) Olyan test, amelyet két párhuzamos egybevágó körlap s az őket összekötő görbe oldallap határol; kör alapú hasáb. Egyenes, egyenlő oldalú henger; ® ferde henger; a henger alapja, alkotója, fedőlapja, palástja; kiszámítja a henger felszínét, köbtartalmát.
2. (műszaki nyelv) <Gépben, szerkezetben> ilyen alakú alkatrész, amely gördítve, forgatva rendsz. húzó, nyomó, törő, nyújtó munkát végez. Bordás, tüskés henger; az írógép, nyomdai gép, szövőgép, kőtörő gép, talajmegmunkáló gép hengere. Hengerrel nyomják a selyemre a mintát. A vasat hengerrel lemezzé nyújtják. || a. (műszaki nyelv, mezőgazdaság) Ilyen alkatrésszel felszerelt, műút felszínét simító vagy szántás felületét egyenletesebbé tevő gép. Motoros, gőzzel hajtott henger. Hengerrel egyengeti az utat. Már kétszer végigment rajta a henger. A vetőgép mögé hengert is kapcsoltak. Szemlét tart az ekéken …, a hengeren, a fogasokon, hiszen nemsokára kezdődik az őszi szántás. (Nagy Lajos)
3. (műszaki nyelv) <Dugattyúval működő gépben> ilyen alakú üreges rész, amelyben a munka végzéséhez szükséges robbanások sorozata történik, s amelyben a dugattyú mozog. Az autó, a motor hengere. A hengert újra kellett fúrni.
Szóösszetétel(ek): 1. hengerbélés; hengerbucka; hengercsiga; hengereszterga; hengerfedél; hengerfelület; hengerfúró; hengergép; hengerkémény; hengerköszörülés; hengeröntvény; hengerpár; hengerpárna; hengerszita; hengertekercs; hengertérfogat; hengertest; hengerűrtartalom; hengerüveg; 2. gőzhenger; úthenger; zúzóhenger.
hengerde; hengerded; hengerdei; hengereg.
