henye
henye [e-e] melléknév henyén, henyébb [e, e] (választékos)
1. Olyan <személy>, aki munka nélkül tölti az időt; munkáját nem végző, lusta, tunya. Egy cikket közöltem … s megróvtam a kötelességmulasztó henye vagy csak kártyázó képviselőket. (Táncsics Mihály)
2. Félvállról odavetett, semmitmondó, felületes, kissé nyegle, felesleges <megnyilatkozás, magatartás>. Henye beszéd, hangon; henye megjegyzés, mozdulat, szó. Esztelen álmokba menekszel, | idillt akarsz, henye elégiát? (Szabó Lőrinc) || a. Haszontalan, semmittevő <életforma>. Henye életet él. || b. (irodalmi nyelvben) Felesleges, oda nem való <részlet>. Rozgonyi lakása nem valami fényes, … Nem gyalázta vályog erős téglafalát, Sok henye kőtámasz terhelte oldalát. (Arany János) Sehol egy henye részlet, sehol egy fölösleges sor. (Ambrus Zoltán)
henyeség.
