hervad
hervad [ë] tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Növény, növényi rész> nedvtartalmát, üdeségét természete folyamat, ill. nagy hőség, szárazság következtében elvesztve szárad, fonnyad. Hervadnak a levelek, virágok. Méh-ajakkal mézet lelni Lehet minden virágon. | Egyik hervad, másik nyílik. (Berzsenyi Dániel) || a. (ritka) <Növényekkel beültetett, benőtt terület, hely> természetes folyamat, ill. hőség, szárazság következtében sárgul, szárad, fonnyad. Hervad az erdő, a kert. Hervad már ligetünk, s díszei hullanak. (Berzsenyi Dániel)
2. (átvitt értelemben) <Nő, ill. nő arca, külseje> fokozatosan elveszti üdeségét, s a kezdődő öregedés jeleit mutatja. Hervad a leány; hervad az arca. Az olyan hölgyek, kik a világ örömeitől megfosztják magukat, hamarabb hervadnak. (Jókai Mór) Szeretem a beteg rózsákat, Hervadva ha vágynak, a nőket. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, költői) <Rendsz. nő> szerelmi bánattól sorvad. Oh csermely, … Tán habjaid mosogatják A szép tündér lábait, … Mutasd neki, mint hervadok, Szemem miként sírdogál. (Berzsenyi Dániel) Szép Ilonka hervadt sír felé; Hervadása líliomhullás volt. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Szellemi, erkölcsi eredmény, jelenség> lassan feledésbe merül, értéke fokozatosan csökken. Emléke hervadni kezd. Érdemei nem hervadnak.
Igekötős igék: elhervad; lehervad; meghervad.
hervadó.
