hetyke
hetyke [ë-e] melléknév ..kén, ..kébb
1. Olyan <személy>, aki másokkal szemben kissé kihívó, rátartian fölényeskedő magatartású. Hetyke legény, tisztecske. Nem törődtem … Hetyke urral, cifra nővel: Hogy áll orra Az út szélin baktatóra. (Arany János) A hetyke szolgabíró minden bókját elmondta. (Krúdy Gyula) || a. Ilyen emberre jellemző <cselekedet, megnyilatkozás>. Hetyke magatartás; hetykén felel. Oh, mért születtem én ily hetyke gúnyra! (Arany János–Shakespeare-fordítás) Mindig megvolt benne ez a hetyke, dacos és fordulatos stílus. (Móricz Zsigmond)
2. Kackiásan felfelé álló <dolog, főleg bajusz>. Megsodorta hetyke kis bajuszát. (Mikszáth Kálmán)
