heveny
heveny [e-e] melléknév -ebb [e]
1. (orvostudomány) Hirtelen fellépő s rendsz. heves tünetekkel, gyorsan lefolyó <betegség, fájdalom>. Heveny fertőzés, megbetegedés. Itt állt, a heveny szeszmérgezés izgalmi állapotában, nagyon nyugtalanul. (Kosztolányi Dezső) Egy éjjel … heveny gyomorgörcsre ébredt. (Babits Mihály)
2. (elavult) Heves (2). Ha most mindjárt a csapás heveny fájdalmában meg nem ölöm magamat, … én magamnak elégtételt veszek a világon. (Jókai Mór)
