heverő
heverő [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <élőlény, tárgy>, aki, amely hever (1, 3–4) vhol. A fűben heverő ember; az asztalon heverő könyv; heverő pénz: a) (közgazdaságtan) be nem fektetett, jövedelmet nem hozó p.; b) félretett, tartalékolt p. Ebben az országban heverő tőkepénz nincs. (Jókai Mór) Cenci … feltette az ókulárét, hogy megnézze az asztalon heverő könyveket. (Babits Mihály) Az asszony a lábánál heverő kutyát simogatta meg. (Nagy Lajos) || a. Használatban nem levő, éppen fölösleges. Megpróbáltam a heverő érdemrendek közül egyet kikérni a rend kincstárnokától. (Jókai Mór) Írtam …, hogy kölcsönözzön két napra egy heverő kalapot. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) Olyan <hely>, ahol heverni szoktak. A magyar … Letépte fényes nemzeti bélyegét, S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverő helyének. (Berzsenyi Dániel)
II. főnév -t, -je [e] (választékos) Rugós, párnázott, rendsz. ágynemű nélkül haszn. fekvőbútor; hencser, pamlag. Asszonyom elaludt heverőjén. (Radnóti Miklós)
