hevül
hevül [e] tárgyatlan ige -t, -jön
1. Forróvá, izzóvá válik. A fém magas hőfokra hevül.
2. <Személy> testében meleget érez, melegedni kezd. A forralt bortól hevül az ember.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nagy hévvel (2) lelkesedik, rajong. Vkiért, vmiért v. (régies) vmin hevül; hevül egy lányért, egy szép célért. Királyném szíve egy szörnyért hevül. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Méltó-e ilyen aggastyánhoz e Játék, melyen csak gyermekszív hevűlhet? (Madách Imre) Sokat hevültem, míg lehültem. (Juhász Gyula)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmire nagy kedve támad, vmilyen indulatra gerjed. Szerelemre hevül. Unokánk tettekre hevüljön. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: áthevül; felhevül; kihevül.
hevülő; hevült.
