hiányos
hiányos melléknév -an, -abb
1. Olyan, amiből vmi hiányzik, ami nem teljes. Hiányos adatok, fölszerelés, jelentés, öltözék; (növénytan) hiányos virág: olyan v., amelynek vmely része (pl. porzó, csésze) hiányzik. [Az] őrök hiányos öltözetben … szaladtak ki szobáikból. (Kuncz Aladár) || a. Hibás, tökéletlen. Hiányos csomagolás. || b. Olyan, ami nem üti meg a kívánt mértéket; nem kielégítő. Hiányos táplálkozás, tudás.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan, akinek, aminek hiányzik vmije, aki, ami nélkülöz vmit. Találós ész sem volt ő nála hiányos. (Petőfi Sándor) Annyi szent, Miklós nem volt fényben hiányos. (Mikszáth Kálmán)
3. (nyelvtudomány) Hiányos (ragozású) ige: olyan i., amelynek nincs meg a teljes ragozása, mely csak egyik-másik időben, módban v. személyben haszn. (pl. gyere, gyertek; jer, jövel). || a. (nyelvtudomány) Hiányos mondat: kihagyásos m.
