hiba
hiba főnév hibát, hibája
1. Gondatlanságból, tudatlanságból, lustaságból, feledékenységből, tévedésből eredő kifogásolható tett, eljárás, magatartás, amely rendsz. káros következményekkel jár. ® Védelmi hiba; hiba terhel vkit; vkinek a hibája vmi: vmiért okolni, vádolni lehet vkit; vki hibás, bűnös vmiben; hibába esik; hibában v. hibán kap vkit; saját hibájából kerül bajba; vmely hibáért bűnhődik, lakol; hibát követ el vki, vmi ® ellen; beismeri, bevallja, helyrehozza, jóváteszi a hibáját; másra hárítja, tolja a hibáját; elnézi, fedezi, leplezi, takargatja a hibákat v. vkinek a hibát; szépíti a saját hibáját; hibául ® ró vkinek vmit; hibául ® vesz vmit; hibát hibával tetéz. A gyermek az én hibámból veszett el, az én segítségemmel kell megkerülnie. (Gárdonyi Géza) Majd holnap tán nem lesz idő megtérni, Korrigálni az ősi nagy hibát: Civis urak, nagy baj lészen majd akkor. (Ady Endre) || a. Vmely munkaterületen (tervezésben, megvalósításban, ellenőrzésben vagy vezetésben) a dolgok ésszerű rendje ellen vétő eljárás. ® Eredendő hiba. Az ellenőrzés, a kezelés, a nyilvántartás, a végrehajtás hibái. Sok hiba történt a terv megvalósítása folyamán. A polgármester … Varga József mértékhitelesítőt a mértéktelen hibák miatt … hivatalából kimozdította. (Tolnai Lajos) Ha a belügyminiszter valami ostobát csinál, az a főispán hibája. (Mikszáth Kálmán) || b. Az illemet, az ízlést, a jó modort v. vkinek az érzületét sértő cselekedet, magatartás. Hibát követ el étkezés közben, öltözködésben, a másokkal való érintkezésben.
2. <Tudományos munkában> a helyes gondolkodás törvényei ellen elkövetett vétség, ill. az ennek eredményeként mutatkozó hiányosság, zavar. Hiba van a következtetésben. Sok hibát találunk a mű gondolatmenetében. || a. <Szellemi alkotásban> eszmei, módszertani v. más hasonló téren megmutatkozó téves felfogás, helytelen állásfoglalás. Eszmei, ideológiai, módszertani hiba. || b. <Számításban> tévedés. Összeadási, számadási, szorzási hiba. (átvitt értelemben is) Hiba csúszott ¬ (be; ® becsúszik) a számításba. || c. A nyelv törvényei, a stílus általános követelményei v. a helyesírás szabályai ellen elkövetett vétség. ® Állandó hiba; helyesírási, nyelvi hiba; durva hibát ejt; a hibákat kijavítja.
3. Vmely személynek testi, lelki v. erkölcsi fogyatékossága. Alkati, szervi hiba; ® születési hiba; testi hiba; vmely hibában szenved; vmely hibájáról leszokik; ® kinövi vmely hibáját. Az a legnagyobb hibája, hogy iszik. Az egyik legnagyobb emberi hiba a hazudozás. Az irigység sem találna benne hibát. (szójárás) Szép asszonyban kicsi hiba nem nagy kár. Bizony a mostani Királyra is tudnánk sok hibát mondani. (Arany János) Idegennek lenni valahol szinte szervi hiba. Messze a hazámtól én is úgy érzem magam, mint egy nyomorék. (Kosztolányi Dezső)
4. <Vmely eszközön, készüléken, használati tárgyon> olyan hiányosság, tökéletlenség v. sérülés, amely használhatóságát, értékét csökkenti, v. teljesen hasznavehetetlenné, értéktelenné teszi. Gyári, gyártási, szerkezeti, szövési hiba. Megtalálja vminek a hibáját.
5. (jogtudomány) Bizonyos kellék hiánya. Alaki hiba: <okiraton> olyan alaki hiány, mely miatt megtámadtatás esetén az okirat érvénytelenné válik; törvényes szavatossági hiba: <állatok adásvételében> az a körülmény, hogy az állat az átadástól számított hat héten belül elhull, v. más módon válik használhatatlanná.
6. (népies, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Vkinek a tévedése, mulasztása v. vmely véletlen folytán előálló gátló körülmény, baj, szerencsétlenség. ® Öreg hiba. Ez már nagy hiba! Ebből hiba lesz. Siess haza, nagy hiba történt. Látod, abból nagy hiba lesz, ha te húst nem eszel. (Mikszáth Kálmán)
7. (bizalmas) Hiány, szükség, fogyatkozás. A hiba abban van, hogy … Beszélni tud, ebben hiba nincs! Mi itt a hiba? Hiszen jó úszó volt, ebben nem volt hiba, de ilyen vízben úszni! (Jókai Mór) A mesterségben nincs hiba, munka van bőven. (Tolnai Lajos)
Szólás(ok): ld. kréta. Közmondás(ok): Nincsen ember hiba nélkül: senki sem tökéletes, mindenki tévedhet.
Szóösszetétel(ek): 1. hibajavítás; hibajelentés; hibakiküszöbölés; hibakutató; hibamentes; hibanélküliség; 2. beszédhiba; betűhiba; formahiba; géphiba; íráshiba; jellemhiba; látáshiba; motorhiba; műhiba; nyelvhiba; nyomdahiba; önhiba; sajtóhiba; szarvashiba; szépséghiba; tollhiba.
