hideg
hideg [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [ë, e]
1. Olyan alacsony hőmérsékletű <tárgy, anyag, dolog>, hogy testünket, ill. bőrünket kellemetlenül érinti, a fázás érzését kelti; a hűsnél, hűvösnél alacsonyabb hőmérsékletű. Hideg borogatás: hidegvizes borogatás; hideg lakás, szoba; hideg vas, víz; hideg zuhany ¬. Csikóbőrös kulacsocskám’ | … Mikor hideg szelek vagynak, Elveszed mérgét a fagynak. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy pikkelyes, hideg Kígyó tekerül rá. (Arany János) Egyikről letörölte a verejtéket, a másiknak hideg borogatást készített. (Kuncz Aladár) Letérdel ott a bús hideg kövön. (József Attila) || a. Olyan <idő, időszak, időjárás, éghajlat>, amikor, ill. amelyben a levegő nagymértékben lehűl(t). Hideg éjszaka, időjárás, napok; hideg tavasz, tél. A hideg idő tovább tart. Mikor együtt voltunk, … Akkor meleg nyár volt, Most tél van, hideg tél. (Petőfi Sándor) Csikorgó hideg, tiszta idő volt. (Mikszáth Kálmán) || b. Fázó érzéstől kísért. Hideg borzongás, borsódzás, veríték. Decebálnak hideg borsódzás futott végig a hátán. (Jókai Mór) Hideg verejték veri testem. (Ady Endre) || c. (orvostudomány) Hideg folt: hűléses betegség tünete a háton.
2. Fagypont körüli v. ennél alacsonyabb hőmérsékletű. Szóláshasonlat(ok): Hideg, mint a ® jég; olyan hideg, mint a ® jégverem. Hideg, havas esővel köszöntött be Márton napja. (Tolnai Lajos) || a. <Hőfok megjelölése után:> fagypont alatti hőmérsékletű. 4 fokos hideg víz. || b. (földrajz) Hideg égöv: <a Földön> a sarkkörökön belül levő öv, ahol nagyon hosszú és hideg tél s rövid és hűvös nyár szokott lenni.
3. Általában a meleggel ellentétes hőmérsékletű. Hideg fürdő, kávé; tea. Hideg állapotban: (vegyi ipar is) izzítás v. forralás nélkül; (mezőgazdaság) hideg talaj: palántázásra v. egyéb munkára nem alkalmas t.; Hideg vérű: olyan <állat>, amelynek testi hőmérséklete általában meglehetősen alacsony és környezetől függően változik. A békák, a gyíkok hideg vérű állatok. || a. (ritka) Kellemesen alacsony hőmérsékletű; hűs, hűsítő. Hideg sör, szörp. Fut hideg forrásnak enyhitő vizére. (Arany János) || b. Vmely dolog szokásos, rendeltetésszerű állapotánál v. a kelleténél alacsonyabb hőmérsékletű; kihűlt. Hideg fűtőtest, kályha. Ez a leves már egészen hideg. Leültem … a szemétládára, egy hideg vasaló és egy faszenes stanicli mellé. (Hunyady Sándor) Le is térdepeltem elébe, s kezembe véve hideg kezét, bocsánatot kértem tőle. (Gelléri Andor Endre) || c. Nem főtt, ill. nem melegen fogyasztott <étel>. Hideg étel, felvágott, karaj; hideg tál ¬; hideg vacsora: hideg ételekből összeállított vacsora esetleg meleg teával. Hidegen adja fel az ételeket. Csillogó fehér porcelán tányérokon hideg sült, friss retek, sajt, méz. (Tolnai Lajos) || d. Hideg ételeket készítő, ill. kiszolgáló. Hideg büfé, konyha.
4. Olyan <emberi v. állati test>, amelyben már semmi jele sincs az életnek. Már egészen hideg a teste. És mivelhogy szállást az élők nem adtak, Elpihent tanyáján hideg halottaknak. (Arany János)
5. Melegítés, izzítás v. forralás nélkül történő, így végzett <folyamat, művelet>. Hideg hegesztés, hengerelés, ragasztás; a vas hideg megmunkálása; hidegen kalapál, kovácsol, megmunkál vmit; hidegen vulkanizált kaucsuk. Hidegen húzza a kerékre a ráfot. || a. (műszaki nyelv) Melegítés, izzítás v. forralás nélkül készített. Hideg enyv; hideg folt: belső autógumira ragasztott folt, amelyet nem hevítenek; hideg tömés. || b. Hideg hullám: <a fodrásziparban> a) a tartós hullám készítésének az a módja, hogy a haj göndörítése melegítő eljárás nélkül, vegyi folyadékkal történik; b) az így készített tartós hullám.
6. (átvitt értelemben) Olyan <emberi külső, magatartás, cselekvés>, amely nem mutat melegebb v. hevesebb érzelmekre; szenvedélytelen, szenvtelen. Hideg arc(kifejezés), bánásmód; hideg előkelőség; hideg értelem v. ész: olyan é. v. é., amely mindenben pusztán észokokra hivatkozik; hideg fogadtatás; hideg fővel: mindent józanul mérlegelve; hideg okoskodás, számítás: érzelmi állásfoglalástól mentes, a puszta tényeken alapuló o., sz.; hideg szív, tekintet; hideg udvariasság: a formákhoz mereven ragaszkodó, kimért u.; hideg válasz, viselkedés; hideg pillantást vet vkire; hidegen bánik vkivel; hidegen fogad vkit; vki, vmi hidegen hagy vkit: nem törődik vele, nem érdekli. A mi fejdelmünk igen hideg szemekkel nézte ezeket a görög fejdelemnéket. (Mikes Kelemen) A hideg számító értelem Megírigylendi a gyermekkedélyt. (Madách Imre) Ez a bölcsesség … hidegnek fog tetszeni … fázékony lelkek előtt. (Ambrus Zoltán) Istenülő vágyaimba ki látott? | Óh, vak szivű, hideg szemű barátok. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Kellő együttérzés, melegség, szeretet, részvét nélküli <személy, egyéniség>. Hideg emberek; hideg természet; hideg nő: a) olyan nő, akiben nincsenek melegebb érzések; b) a szerelmi élettől húzódozó, nemi izgalomra nehezen v. nem gerjedő n.; c) szépségével, formai tökéletességével feltűnő, de érzéketlen szépség, ill. ilyen nő. Hideg szépség v. szobor; se hideg, se meleg: a) a határozott állásfoglalástól tartózkodó; b) részvétlen, közönyös; c) se nem rokonszenves, se nem ellenszenves <személy, magatartás>. Oh mely hideg! – Mit is beszélek én | ezen megúnt fagyos személy üres | szivének. (Katona József)
7. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan <művészi alkotás>, amelyből hiányzik az igazi átérzés, v. erősen háttérbe szorul a művészi technikával szemben. Hideg festmény, vers. Ezek hideg szonettek. Mind ügyesség | és szenvtelen, csak virtuózitás. (Babits Mihály)
8. (fizika) Olyan <szín>, amely a színskálában a zöldtől a kék irányában, az ibolya felé és azon túl helyezkedik el. A hideg színeket szereti; hideg színekkel dolgozik.
II. főnév -et [ë], -e [e] v. (tájszó) -je [e]
1. A levegőnek alacsony, közvetlenül fagypont feletti v. ennél alacsonyabb hőmérséklete. Átkozott, dermesztő, irgalmatlan, metsző, nagy hideg; száraz hideg; hideg okozta bénulás; a hideg érzékelése, foka; hideg van; a hideg fokozódik, mérséklődik; hideget érez; megszokja a hideget; vacog a hidegtől. A télen 30°-os hideget is mértek. Szóláshasonlat(ok): olyan hideg van, hogy ® ölben viszik ki ugatni a kutyákat. Át volt fázva keményen. Öregség, ruhátlanság, hideg és nélkülözés miatt dideregtek a tagjai. (Eötvös Károly) Itt hideg van? El keletre, | Hol a pálmák intenek. (Juhász Gyula) || a. Alacsony hőmérsékletű levegő. A szél hideget hoz. Csukd be az ablakot, mert bejön a hideg. Vörösre mart a csípős hideg minden orrt és minden arcot. (Mikszáth Kálmán)
2. Az az idő(járás), időszak, amikor v. amelyben hideg van. Beállt, beköszöntött a hideg; nagy téli hidegek; elmúlt a hideg. Csikorgó hidegben utaztunk. Megfagyott a farkasordító hidegben. A kemény hideget enyhe tavaszi idő követte.
3. Olyan hely, ahol a levegő alacsony hőmérsékletű. Hidegre teszi az ételt.
4. (átvitt értelemben, bizalmas, néha tréfás) Hidegre tesz vkit: a) (ritka) őrizetbe vesz, börtönbe zár; b) eddigi munkakörétől megfoszt, hivatalából eltávolít; c) eltesz láb alól, megöl.
5. Hidegre állítja a fűtést, a fűtőtestet v. a fűtőkészüléket: a fűtőkészülék zárószerkezetét úgy fordítja (el), hogy a gőz v. a forró víz ne juthasson bele a helyiség(ek)et fűtő csövekbe.
6. Hideg étel. Hideget ebédel. Vacsorára hideget eszünk.
7. A hideg (II. 1) érzése; fázás. Megdörzsölte a kezeit, hogy a hideg kimenjen belőlük. (Jókai Mór) || a. Fázáshoz hasonló érzés, amelyet gyak. a félelem, rémület, ijedelem idéz elő; borzongás. Végigfut a hideg a hátán; hideg futott végig rajta; végigszalad a hátán a hideg: borzongás, rémület, nagyfokú félelem fogja el. Minél többet olvasom ezeket az újságokat, annál jobban meg-megráz a hideg. (Móricz Zsigmond)
8. Borzongással, reszketéssel, didergéssel, fogvacogással járó magas láz. A hideg borzongatja; ® kiráz a hideg (vkit); a hideg rázza ¬; ® kilel vkit a hideg v. majd kileli a hideg; a hideg leli ¬; a hideg leli ¬ vmiért, vkiért. Csórit ijedtében a hideg is lelte. (Arany János) Reszketés fut rajta végig és elhalványodik. – Nézze csak kend, kilelt a hideg. (Tömörkény István) Miskát otthon kirázta a hideg, s estére már magas láza volt. (Babits Mihály) || a. (ritka) Hideglelés. A beteg hol hidegben, hol forróságban kezdett lenni. (Mikes Kelemen) A hidegnek én jó orvosságát tudok. (Arany János) || b. (ritka, régies) Harmadnapos hideg: váltóláz, malária. Mi baja van földi? – A harmadnapos hideg ráz … – felelte fogvacogva. (Mikszáth Kálmán) || c. (átvitt értelemben, ritka) Az újság hidege: a kíváncsiság láza, nagyfokú kíváncsiság. Anikót az ujság hidege is lelte, Eszébe is jut, egy … az ifju levente. (Arany János)
Szólás(ok): ld. isten, száj.
Szóösszetétel(ek): 1. hidegálló; hidegérzet; hidegszívű; hidegtál; hidegtörés; 2. forróhideg; jéghideg.
