híja
híja főnév (személyragos) (rendsz. csak 3. személyű alakban)
1. Az, ami vmiből, vkiből, vhonnan hiányzik, hogy kerek egész legyen; hiánya. Két forint híja van; sok, nagy híja van; csak egy híja van; nincs semmi híja; mi híja van ennek?; ® paraszthajszál híja volt. Egy híját esmértem Örömimnek még: | Lilla szívét kértem; | S megadá az ég. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (népies) Híja esik vminek: (főleg számbeli) hiány támad benne. Most esött híjja szüzek seröginek. (népköltés) Szegény ember malacának Egy híja se essék. (Arany János) || b. Híját érzi vminek: érzi, hogy hiányzik vmi. Nemigen érzi meg azért a név híját. (Tolnai Lajos) || c. Kevés, kicsi v. kis híja, hogy … nem … : kevés hiányzott ahhoz, hogy … Kis híja, hogy el nem esett. A legelső színi előadást kicsiny híja, hogy három esztendős koromban nem láttam. (Jókai Mór)
2. (névutószerűen) Vminek híján, (ritka) vminek híjában v. híjával: a szóban forgó dolog hiányában. Egy híján húsz; jobb híján: mivel nincs jobb; kevés v. kicsi híján: csaknem (egészen); (egy) hajszál híján: csak nagyon kevés hiányzik v. hiányzott, hogy … Kevés híján elkészült a munkával. Jobb híján ez is megteszi. Egy hajszál híján kiesett a kocsiból. Idő híján nem készült el. A vármegye a betyárokat Már mind kipusztítja; | … Még mikor a világ ezeké volt, Ha nem csordult, csöppent, De ezek híjával a kereset Egészen megcsökkent … [a csárdában]. (Petőfi Sándor) Kezei reszketnek: tán erő hijában. (Arany János) Vagyunk … összesen száz ember híján kétezren. (Gárdonyi Géza)
3. Híjával v. híján van vminek: vmi hiányzik neki v. belőle. Híjával van minden ésszerűségnek, az erkölcsi alapnak. Beszéde nem volt lendület híján. A magyar haza soha nem volt derék, sőt kitűnő férfiak híjával. (Széchenyi István) Eszközöknek nem voltam híjával. (Jókai Mór)
