himnusz
himnusz főnév -t, -ok, -a, (régies) himnus (régies írva: hymnus is)
1. (Nemzeti) himnusz: vmely nemzet tagjaink együvé tartozását kifejező, emelkedett hangú, megzenésített költemény, amelyet hivatalos, ünnepélyes alkalommal énekelni, játszani szoktak. A magyar himnusz; a szovjet himnusz. || a. Ennek dallama. Az ünnepélyt a himnusz hangjaival nyitották meg. Mikor a katonák a szobába léptek, éppen a magyar himnusz utolsó akkordjait énekeltük el. (Kuncz Aladár)
2. (vallásügy) Istent dicsőítő magasztos hangú ének, ill. imaszerű óda. Himnusz Apollóhoz; középkori himnuszok. Kik a cirkuszban himnuszt énekelnek, … Új eszmét hoznak: a testvériséget. (Madách Imre) || a. (ritka) Dicsőítő ének. Lant idegébe kapok, s vad tűzzel zengi el ajkam Harsány hymnusodat, százszorszent égi szabadság! (Petőfi Sándor) Az emberhez száll himnuszom ma. (Juhász Gyula)
3. (átvitt értelemben, bizalmas, gyak. gúnyos) Dicshimnusz. Himnuszokat zeng vkiről v. vmiről.
Szóösszetétel(ek): dicshimnusz; néphimnusz.
