hintó
hintó főnév -t, -ja v. (régies) hintaja
1. Négykerekű, kárpitozott, rugózott, fedett v. nyitott, díszes(ebb) lovas kocsi. Fedeles, nyitott hintó; ® üveges hintó. Minden ablak megnyílt, amerre a hintók elrobogtak. (Mikszáth Kálmán) Falusi úriház udvarán állott meg a hintó. (Krúdy Gyula)
2. (ritka, tájszó) Hinta.
Szóösszetétel(ek): 1. hintóajtó; hintófödél; hintóhágcsó; hintóhúzás; hintókészítő; hintókocsi; hintóláda; hintórobogás; hintórugó; hintószekrény; hintótengely; hintóülés; hintóvasalás; 2. gyaloghintó.
hintós.
