hír
hír főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vkiről, vmiről kapott (hallott v. olvasott, rendsz. első) értesülés. Bizonytalan hír; ® kósza hír; légből kapott, megbízható hír; ® szárnyaló hír; ® szófia hír; jó, rossz hír; friss, új, legújabb hír; győzelmi, szenzációs hír; a hír hallatára, hatása alatt; a békekötés hírére; hír szerint: úgy mondják, azt mondják; kiszivárgott hírek szerint; híre ® fut vminek; híre ® jár, hogy …; híre ® megy vminek; híre ® szalad vminek; ® szárnyal a hír; ® szétszalad vminek a híre; (enyhén gúnyos) nagyobb híre volna annak: többen v. többet beszélnének róla, ha igaz volna; valamely hírt terjeszt. Valaminek biztos hírét hallotta. Az emberek rajokban csődültek össze a nevezetes látványhoz, melynek híre villámként futotta be a népes város tereit. (Mikszáth Kálmán) Tóni mindig hírt hoz valahonnan. Most is kihirdeti, hogy a halászat ezentúl tilos. (Gelléri Andor Endre)
2. Vkiről, vmiről élőszóval vagy írásban küldött v. vitt értesítés; üzenet. Hír nélkül hagyja családját; hírt ® ad vmiről; vmiről hírt ® hall v. vminek hírét hallja; hírül ® visz vmit. Nem adott hírt testvére eljegyzéséről. Majd hírt adok, ha megyünk a tanyára. Én a veszélyről hírt irok neki. (Vörösmarty Mihály) Vidd hirűl az öreg cimboráknak, Hogy a vén bajnokot sir fenekén láttad. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vminek a közeli bekövetkezésére mutató jel. A hóvirág a közelgő tavaszról ad v. hoz hírt. Sötét szomorúság, mint egy messze felleg, Hirt adott szelével, hogy veszély közelget. (Arany János) Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. (Tóth Árpád)
3. Szóbeszéd, mendemonda. Olyan hírek ® hallatszanak, hogy …; az a hír járja ¬; vkinek ® holt hírét költi; hírt kohol.
4. A közzététel céljával írott, nyomtatott v. rádióban, televízióban bemondott rövidebb tudósítás, közlemény. Belföldi, külpolitikai, rendkívüli hír. || a. (hírlapírás) Hírek: <újságokban> néhány soros közleményekből álló rovat. Apró, fővárosi, helyi hírek; ® rendőri hírek; szakszervezeti hírek; személyi, vegyes hírek.
5. <Rendsz. tagadó értelmű állandósult kifejezésekben:> vkinek, vminek ismert volta, nyoma; tudomás vkiről, vmiről. Híre sincs, ® nyoma sincs; hírből sem ismeri, hírét se hallotta: egyáltalán nem ismeri. Errefelé híre sincs a szamócának. Tündérországban csak híre sincs a télnek, Ott örökös tavasz pompájában élnek. (Petőfi Sándor) Híre sincs, Nyoma sincs A levélvivőnek. (Arany János) || a. (népies, irodalmi nyelvben) Vkinek hírével v. híre nélkül: vkinek tudtával, ill. anélkül. (régies) Bíró hírével: törvényes úton; ® menj isten hírével!; (népies) ez nem történik isten hírével: hamis, csalárd, nem tiszta úton történik. Az ifjú hazaviszi a feleségit, az anyja haragszik, hogy híre nélkül egy közönséges leányt vett el. (Mikes Kelemen) Vigyáznom kell, különben hírem … nélkül belé szeret valakibe. (Vörösmarty Mihály) A cselédkönyvet az asztalra ejtette, úgyhogy az csappant. – Mehet, Isten hírével. (Kosztolányi Dezső)
6. (átvitt értelemben, gyak. választékos) <Személyről, tárgyról> széles körben elterjedt vélemény. ® Veszett hír; vkinek, vminek jó, rossz stb. híre van v. vki, vmi jó, rossz stb. hírben áll: jót, rosszat stb. beszélnek róla; vmilyen hírbe ® hoz vmit; rossz hírbe hoz, kever vkit, vmit; rossz hírbe kerül v. keveredik; vminek a hírében áll: azt beszélik v. úgy tudják róla, hogy az; annak mondják, tartják; a legjobb játékos, ügyes politikus, fösvény ember hírében áll; (áruja, cége, maga) jó hírnek örvend; hírre ® kap; veszett hírét ® költi vkinek. Veszett híre kerekedett a háznak, a parasztok keresztet vetnek a kapum előtt. (Krúdy Gyula) || a. Vkiről kialakult jó vélemény. Sokat ad a hírére; hírét veszélyezteti. || b. Hírnév, dicsőség. Nevét ® felkapja a hír; ® hét országra szól a híre. Országos hírt szerzett magának. Nem irom pennával, … De szablyám élivel, Ellenség vérivel, Az én örök híremet. (Zrínyi Miklós) A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez. (Petőfi Sándor) Hírért lobogni – istenem, mi dőre! (Kiss József) Híred jövő, fiatal korokon | vonul át égi fényeknél fényesebben! (Radnóti Miklós) || c. (rosszalló) Vkiről kialakult rossz vélemény. Hírbe hoz vkit: a) <férfi> alkalmat ad rá, hogy pletyka keletkezzék arról a nőről, akinek udvarol; b) pletykát terjeszt vkiről; hírbe keveredik vkivel: vkivel való szerelmi viszonyáról beszélnek az emberek; (népies) hírben áll: sok rosszat beszélnek róla. A török … nemzet nem is olyan irtóztató, valamint a híre vagyon. (Mikes Kelemen)
Szólás(ok): se híre, se hamva: nyomtalanul eltűnt.
Szóösszetétel(ek): 1. hírhajhász; hírhallás; hírhálózat; hírhozó; hírmagyarázat; hírszomjas; hírterjesztés; hírterjesztő; hírvágy; hírverő; hírvétel; 2. álhír; gólyahír; gyászhír; halálhír; hióbhír; közhír; napihír; örömhír; párthír; rémhír; újsághír; vakhír; vészhír; világhír.
hírű.
