híres
híres [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki vmely kiemelkedő tulajdonságáról, nagyszerű cselekedetéről v. széles körben ismert, nevezetes. Híres ember, író, orvos, szépasszony; messze földön híres; arról híres, hogy …; híressé lett. A Rozgonyi urak híres urak itten. (Arany János) Valami híres jezsuita prédikált a templomban. (Gárdonyi Géza) Az anyád hét vármegyében híres gazdasszony volt. (Ady Endre) Maga, aki világot látott, … híres és nagyszerű embereket ismert. (Kaffka Margit) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Híres múltú. [A] spanyol testvéreknek | volt egy világszerte híres szépségű húgok. (Katona József)
2. Olyan <tárgy, hely>, amely vmely tulajdonságáról v. vele kapcsolatos eseményről, teljesítményről általánosan v. széles körben ismert; amelynek híre van. Híres könyv; híres város. Hírös város az aafődön [= Alföldön] Kecskemét. (Petőfi Sándor) Verecke híres útján jöttem én. (Ady Endre) || a. (bizalmas enyhén rosszalló) Nem valami híres: középszerű, gyenge minőségű, jó hírére alig-alig méltó v. éppen rácáfoló <személy, tárgy>.
3. (rosszalló, gúnyos) <Vmely rosz tulajdonsága v. elítélendő cselekedete, viselkedése miatt> általánosan ismert <személy>; rossz hírű; hírhedt. Elmegy a kútágas, Marad csak a kútja, | Meg híres Werbőczi | Uri pereputtya. (Ady Endre) || a. (rosszalló, gúnyos) Olyan <esemény, hely>, amelyhez kellemetlen emlékek fűződnek; rossz emlékű. Montgomeryben így esett A híres lakoma … (Arany János)
II. főnév -t, -ek [ë v. e], -e (gúnyos) Az a személy, főleg gyermek, aki vmely kétes dicsőség miatt eléggé ismert. Ez az a híres. No híres! Víjunk ketten: hadd lám: te vagy az a híres? (Arany János) No híres, üsse le azt a verebet, ha tudja. (Mikszáth Kálmán)
