híresztelés
híresztelés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (rendsz. rosszalló)
1. A híresztel igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; vminek szóban való terjesztése. Minden híreszteléssel szemben az igazság az, hogy … || a. Az a tény, hogy vmit híresztelnek. Pletykák, rágalmak híresztelése; vki szerencséjének híresztelése.
2. Ennek a megnyilatkozásnak tartalma, lényege, mondanivalója; hazug, rosszindulatú v. rágalmazó hír, közlés. Ellenséges, rosszindulatú híresztelés. Nem ül fel semmiféle híresztelésnek.
