hírnév
hírnév főnév hírnevet v. (régies) hírt-nevet; hírneve v. (régies) híre-neve (csak egyes számban) (választékos)
Rendsz. kiváló tulajdonságokkal és tettekkel, eredményekkel szerzett és általánosan elismert jó hír (6), jó név, dicsőség. Világra szóló hírnév; ® lehanyatlik vkinek a hírneve; hírnevet szerez magának. Apám, el kell mennem, Háború zajában hírt-nevet szereznem! (Petőfi Sándor) De, kivel nem ér föl egész világ ökre, Dicső híre-neve fennmaradt örökre. (Arany János) Nekem az öröm nem öröm, Fejfájás a mámor s a hírnév. (Ady Endre) || a. (választékos) Általánosan elterjedt vélemény vkiről, vmiről akár jó, akár rossz értelemben. Kétes, rossz hírnév; jó hírnévnek örvend.
Szóösszetétel(ek): világhírnév.
hírnevű.
