hirtelen
hirtelen [e-e] határozószó és melléknév
I. határozószó Átmenet, észrevehető előzmény nélkül, váratlanul és rövid időn belül; gyorsan. Nagy hirtelen; hirtelen felugrik; hirtelen elhallgat; hirtelen másról beszél; hirtelen megáll; hirtelen meghalt. Ez a vihar hirtelen támadt. Egy-egy látogató megy csak haza felé, Lámpája megvillan az ablakok alatt, S fényét a sötétség hirtelen elnyelé. (Petőfi Sándor) De megdördűl az ég nagy hirtelen, Villám cikázik bús felhőiben. (Tompa Mihály) Jenő … hirtelen elfordult és súgva mutatott a kicsink felé. (Kaffka Margit) Dübörögve, hirtelen bezárul Mögöttem rozsdás aranykapud, élet. (Juhász Gyula) || a. Gyorsan, sietve. Hirtelen elmondta az egészet. Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl. (Berzsenyi Dániel)
II. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Átmenet, észrevehető előzmény nélküli és váratlanul, gyorsan bekövetkező. Hirtelen fordulat, mozdulat, pofon; hirtelen halál. Tüdőm el vala szokva a jobb levegőtől s a hirtelen változás azt cselekvé, hogy a grádicson elájultam. (Kazinczy Ferenc) || a. Hirtelen harag: hamar fellobbanó, rövid ideig tartó h. || b. Gyors (2). Hirtelen lehűlés.
2. Kellő megfontoltság nélküli, hirtelen haragú. Hirtelen ember; hirtelen természet; (bizalmas, tréfás) hirtelen keze van: hamar megharagszik, és haragjában könnyen, hamar odaüt. Vigyázzon kegyelmed, a kardomba ne szaladjon. Hirtelen kezem van. (Jókai Mór) A kormányos, hirtelen lévén, … mellette termett és visszaütötte a legényt. (Tömörkény István) No, ne legyél már olyan hirtelen … (Móricz Zsigmond)
3. (ritka) Hirtelen étel: hamarjában, gyorsan elkészült v. elkészíthető é. [Ez a zsírban sült tészta] hirtelen étel, mikor hamar kell valamit csinálni. (Arany János)
