hisz [1]
hisz [1] ige hitt, higgyen [ë], hinni; (jelentő mód jelen egyes szám 3. sz. ritka, régies) hiszen [ë]
1. tárgyas <Állítást, közlést> a valósággal egyezőnek, igaznak tart. Hittel hisz, szentül hisz vmit; hiszi, amit mond; ® válogatva kell hinni, amit mond; ® álmában sem hitte volna; nem hiszem; hinni se ® mert vmit; egy szavát sem hiszem; hiszi a ® piszi v. (ritka) ® pici; ® kötve hiszem; hiszem is, nem is: nem tartom egészen bizonyosnak. Ez így történt, akár hiszed, akár nem. Megesküttél nekem, Királyom, s én hiszem Szent esküvésedet. (Petőfi Sándor) Mesévé csinálnak maholnap engem is, Amiről azt mondják: hisszük is azt, nem is. (Arany János) || a. tárgyas <Vmely dolgot, tulajdonságot, eseményt> valóságosan létezőnek, valóban megtörténtnek v. végbemenőnek tart. Akkor hiszem, ha látom. Hadd lásson engemet, Amikor magam is hiszem szépségemet. (Arany János) || b. tárgyas (népies) Vhol hisz vkit: azt gondolja, hogy az ott tartózkodik. Arra szeretnék én menni, ara hiszem én apámat. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan Hisz vkinek, vminek: igaznak, valóságosnak tartja azt, amit vki, vmi állít, amit vki, vmi közöl vele; hitelt ad vkinek v. vmely közlésnek. Kötve hisz neki; vakon hisz neki. Nem hittem a szavának. Ne higgy a rémhírterjesztőknek! Ha hinni lehet a híreknek, … Biztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa, Ő fejét csóválja, nem hisz a szavamnak. (Petőfi Sándor) Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak, | ki fűtve lakik öt szobát …? (József Attila) || a. tárgyatlan (rendsz. tagadó alakban) Hisz vminek: igaznak tartja azt, amire vmely jelenség v. vmelyik érzékszerve utal. Nem hisz a ® fülének; nem hisz a ® szemének. Ne higgy a kora tavaszi napsugárnak! Ne higgy a nyájasan mosolygó … Lepkéknek, óh ne higgy! (Csokonai Vitéz Mihály) A király nem tudja, mi? s miért történik? | Szemének, fülének nem hiszen, csak félig. (Arany János) Maga se hisz szemének. Mégsem álom ez, hanem valóság. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas <Vmely jövőre vonatkozó állítást v. jövőbeli, várható eseményt> feltétlenül bizonyosnak, bekövetkezendőnek tart; meg van győződve bizonyosságáról v. bekövetkezéséről. Hisszük és tudjuk, hogy jobb jövőt építünk magunknak. Ha férfi vagy, légy férfi, Erős, bátor, szilárd; Akkor, hidd, hogy sem ember Sem sors könnyen nem árt. (Petőfi Sándor) Fiatal Március, most nézz a szemünkbe | S úgy adj nekünk erőt, sugarat, hatalmat, Amily híven hisszük ezt a forradalmat. (Ady Endre) || a. (Azt v. úgy) hiszi, hogy … : az a véleménye valamely eseményről, helyzetről, állapotról, változásról, hogy (valószínűleg bekövetkezik); úgy gondolja, gyanítja, véli. Azt hinné az ember, hogy … Úgy hiszem, hogy … hiszem, hogy ember lesz belőled. Nem hiszem, hogy holnap szép idő lesz. Azt hitte, nagy sikere lesz beszédének. Ő csorda számra tartja gyűlevész | szolgáit, …; sok | meránit, olykor azt hinné az ember, | hogy tán akasztani viszik, úgy körül | van véve a léhűtőktől. (Katona József) Úgy hiszem, ez a cseh nem fog víni holnap. (Arany János) || b. tárgyas <Szerény v. szerénykedő állítás bevezetéseként:> azt hiszem, hogy … : szerény véleményem szerint …; alig hiszem, hogy … v. aligha hinném, hogy … : véleményem szerint nem valószínű, hogy …
4. tárgyatlan Hisz vkiben, vmiben: meg van győződve vkinek, vminek a létéről, lehetőségéről, erejéről, hatalmáról anélkül, hogy az tudományosan igazolható volna. Hisz a csodában; hisz a boszorkányokban, ördögökben; hisz v. nem hisz vmilyen istenben, az istenekben, (az) Istenben, a szentségekben; hisz a szebb holnapban, az igazság győzelmében. Összegyül a tenger néző, Hinni a csodába. (Arany János) A boldogságban én hiszek még. (Reviczky Gyula) Sok mindenféle ördöngősségben, bűbájban hiszek. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan (vallásügy) Van vallásos, Istenbe vetett hite. || b. tárgyas (ritka, vallásügy) <Istent, isteni személyt> létezőnek tart. Hiszi az Istent; hiszi a Szentlelket. Nem hiszem én az egy istent: hiszem az ezer istent. (Babits Mihály) || c. tárgyas (népies, régies) <Közbevetett erősítő kifejezésként:> Hiszem istenem v. hiszem az istent, a teremtőt: meggyőződéssel vallom, hogy … Hejh édes szülőimék, Gazdagodjam meg csak! | Akkor, hiszem istenem, Nem panaszolkodnak. (Petőfi Sándor) Nem azért megyek el, hogy vissza ne jőjek; Hiszem a teremtőt, még addig nem öl meg. (Arany János)
5. tárgyatlan (ritka) Hisz vkiben: a) az a véleménye róla, hogy megvannak benne bizonyos értékes tulajdonságok, hogy van tehetsége; b) becsületes embernek tartja; bízik jóindulatában, őszinteségében. Nem tudok hinni benne. Voltak, akik vakon hittek benne.
6. tárgyas Vmit hisz (vkiről, vmiről): vmilyen véleménye van (róla). Azt hiszi, körülötte ® forog minden v. a világ. Azt hittem róla, hogy tehetséges. Ne hidd, hogy ez így van. || a. Sokat hisz magáról: nagyra tartja magát; fontos v. tehetséges embernek gondolja magát. || b. tárgyas Vkit, vmit vmilyennek, vminek hisz: olyannak v. annak tartja, gondolja. Jónak hisz vmit; vmilyennek hiszi magát; jónak, okosnak hiszi magát; vminek hiszi magát. Nagy festőnek hiszi magát. Az obsitos baka | … annyit emlegette és annyiszor lovát, Hogy végre is huszárnak kellett hinni magát. (Garay János) Ha egy zsellér, külföldi, vón ellenfeled …, Nagy szónoknak hinnéd magad. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Igekötős igék: elhisz; meghisz.
