hiszem
hiszem [ë] főnév (rendsz. -ben raggal és jelzővel)
1. Többé-kevésbé helytelennek bizonyuló hit, vélemény. Főleg így: abban a hiszemben: azt gondolva, úgy vélekedve, abban a hitben, abban a hiedelemben. Abban a biztos hiszemben élt, hogy nagyra becsülik, de tévedett. A legjobb hiszemben cselekedett, nem lehet hibáztatni. E mondvacsinált történetekben a jó hiszem gyakran megcsalódott. (Vas Gereben) [Fortinbras] oly hiszemben, hogy bátyánk halála Miatt ez ország összevissza van, Kalandos álmakkal szövetkezék. (Arany János–Shakespeare-fordítás) [A feleség örült,] erős hiszemében azon szerelmetes hazugságnak, hogy Laji … ellenfelét … lekaszabolta. (Jókai Mór) Pierre, abban a hiszemben, hogy a vagyona elveszett, finomlelkűségből lehazudja szerelmét. (Ambrus Zoltán)
2. (ritka) Jó reménység (, mely nem bizonyul tévesnek). Azon jó hiszemben vagyok …, hogy eltalálom a módját. (Vas Gereben) Prága alá sereget nem fáraszt, … Vér se foly, és meglesz – vagyon oly hiszemben. (Arany János)
