hiszen
hiszen [ë] kötőszó és határozószó, (kissé választékos v. népies) hisz; (népies) iszen, indulatszó; (bizalmas v. népies) sz; (tájszó) szen, (elavult) hiszem
<A vele bevezetett, ill. kapcsolt, színezett mondat előzménye lehet vmely állítás, kérdés, felszólítás v. tűnődés, elgondolkodás, amely a szövegben esetleg nem is jut kifejezésre.>
I. kötőszó <Megokolás, okadó magyarázat bevezetésére. Rendsz. az összefüggés természetes, magától értődő voltát is sugalmazza.>
1. <Olyan magától értődő, természetes összefüggésen alapuló magyarázat bevezetésére, amely a következményt tartalmazó mondat után áll, s az előzményt foglalja magában; kb. a. m.:> (s) ez természetes (is), mert …; nem (is) csoda, mert … Nem mehetsz játszani, hiszen nem tanultad még meg a leckédet. Egy gazdaember jó lelkü felesége | … sorsomat megszánta, Nem hagyott a földön, felvett a karjára, És haza felé azt gondolta mentiben: „Fölnevelem szegényt, hisz ugy sincs gyermekem”. (Petőfi Sándor) Élni akarok még, hiszen olyan sok a festeni valóm! (Gárdonyi Géza) Kínokat okozott neki [= Lőrincnek] a fölébresztés. Hiszen rendszerint pár órával előbb feküdt le csak Lőrinc. (Ady Endre) A diák zsebkése éles volt, hisz szabad óráiban egyebet se tett, mint a kését köszörülte. (Krúdy Gyula) Nem igaz, | hogy Ádám volt az első gaz. | ’sz azért nő alma, hogy szakasszon | almát a férfi és az asszony. (József Attila) –11 <Tagadó értelmű, kérdő alakú, a következményt tartalmazó mondatba ékelt megokolás bevezetésére.> S amely kutya egyszer hozzá [= a bikához] közelített, Annak ő szarvával repülni segített… A vágók pedig, hisz mit tehettek másat? | Biztaták keményen a – döglött kutyákat. (Arany János) –12 <Töprengésben, vmely állításhoz közvetlenül, de a gondolatmenet egészével lazábban kapcsolódó magyarázatszerű gondolat bevezetésére; csodálkozás kifejezésére.> Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom; Örűl a szivem és mégis sajog belé, Hányja-veti a hab: mért e nagy jutalom? | Petőfit barátúl mégsem érdemelé. | Hiszen pályadijúl ez nem volt kitűzve… (Arany János) || a. <Olyan mondat után, amelyben ki van fejezve, hogy természetesnek tartjuk az okozati összefüggést, e mozzanatot is erősítve:> mert. Nem csoda, hogy nagy a sár, hiszen egész héten esett. –a1 (gúnyos) <Hasonló mondatban.> Te persze elmégy hazulról, hiszen úgyis sok a dolgod! || b. <Tagadó mondat, tagadó értelmű kérdő mondat után, a tagmondatok közt lazább logikai összefüggéssel, azt sugalmazva, hogy képtelenség lenne a tagadás ellenkezőjét gondolni.> Dehogy megy el hozzá, hiszen gyűlölik egymást. Hogy venné meg, hiszen nincs is pénze! Hogy vóna a katona az oka a háborúnak, hiszen a katona szenved benne legtöbbet. (Gárdonyi Géza)
2. <Kiegészítendő kérdésre adott feleletben, annak kifejezésére, hogy a vele bevezetett mondat tartalmából természetesen következnék a kérdés tartalma, néha csodálkozása, meglepetésre is utalva.> Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül erős akarat? … | Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. | Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barrikádokon? (Ady Endre)
3. <Kiegészítendő kérdésre adott feleletben, töprengés, elgondolkodás kifejezésében, csodálkozásra is utalva, olyankor, amikor a vele bevezetett mondat tartalmából nem következik önként a kérdés tartalma; annak érzékeltetésére, hogy magát a kérdés feltevését természetesnek tartjuk.> Vajon miért jöhetett ez ide? Hiszen már évek óta nem volt nálunk. Az én apám e vén zászlótartó … Mi vitte őt háború zajába? | Hiszen neki nincsen gazdagsága, Mit féltene, mit védnie kéne [= kellene], Hogy ne jusson ellenség kezére. (Petőfi Sándor)
4. <Felszólítás, kérés, parancs tiltó mondat érzelmileg színezett megokolásának, magyarázatának bevezetésére, gyak. gúnyos kifejezésben:> mert (hát) …; mert (bizony) … Ne félj uram; hiszen nem esz meg a Nagyúr. (Katona József) Pillants ide, hiszen ezen a világon Csak te vagy énnekem minden mulatságom. (Petőfi Sándor) Már nyolcszor kértem Kun Marcellát, csókoljon meg s hazudja azt hogy drága vagyok neki. Hiszen hasznát vehetné, mert ő fiatal fél-primadonna s én írom a kritikákat. (Ady Endre) Apjuk, … Bolondot ne tegyen. Vigyázzék [= vigyázzon]! ’Sz má nem kendhez való a’ [= verekedés]. (Móricz Zsigmond)
5. <Kérés, felszólítás, tiltás megokolásában:> mert ha nem; mert különben. Az Istenért, siess, hisz itt rekedsz. (Vörösmarty Mihály) Könyörgök, beszélj értelmesen! Hiszen a kínpadra feszítesz, és te nem akarhatsz engemet megölni! (Ambrus Zoltán)
6. <Neheztelés, szemrehányás, korholás megokolásában.> Ne zaklass már ezzel a dologgal, hiszen megmondtam, hogy nem teszem meg. Nem értem, hogy nekem nem beszéltek erről, hiszen a farsangon itt jártam. (Gárdonyi Géza) No markolja meg kend azt a kis vasat, ne féljen tőle, mit reszket, fogja kézbe! ejnye, de gyáva szent! hiszen az már hideg. (Móricz Zsigmond)
7. <A hallgató, az olvasó előtt is ismeretes tényre, körülményre hivatkozó magyarázat bevezetésére v. a magyarázatot ilyennek feltüntetve; úgyis, úgyse szóval nyomósítva v. anélkül.> Nem részletezem tovább, hiszen úgyis érted, miről van szó. [Kaby Jóska] rajtavesztett az ötvenes évek elején a Marseillaise éneklésén, hiszen mindnyájan hallhattátok egyszer-másszor az „Arany golyó”-nál. (Mikszáth Kálmán) –71 <Kiegészítendő kérdésre adott felelet v. kiegészítendő kérdéshez kapcsolt megokolás bevezetésére.> [Miért csengetsz annyit?] Hiszen (látod, hogy) nincsenek itthon! Honnan tanuljam hát meg a közigazgatást? Hiszen tudod, sohasem foglalkoztam ilyesmivel. (Mikszáth Kálmán) –72 <Eldöntendő kérdésre adott feleletben v. ilyen kérdéshez kapcsolt közlés, megokolás bevezetésére.> A Vojtina-féle ostobaság közt (emlékszel-e még? hisz feleltél is rá) volt egy sor: Burns Róbert, a skótok Petőfije. (Arany János) Aztán arra a kérdésre fordították a beszédet, hogy hol lehetne vagy hatvan forintot kölcsön kapni?… Hát kendnek János bácsi? Iszen kednek mindig hever a ládába… (Gárdonyi Géza) Nem is terítesz? – Hiszen este nem szoktunk. (Kosztolányi Dezső) –73 <Felszólítás, kérés, tiltás megokolásában.> Hagyj már békén a tanácsaiddal, Hiszen nem vagyok gyerek. No csak ne szígyenkezzen, szen elszédült! (Móricz Zsigmond)
8. <Előzmény és következmény logikai viszonyát nem tartalmazó mondatokban, megelőző nyomatékos állításnak, tagadó értelmű kérdésnek érzelmileg színezett, szubjektív megokolására, rendsz. azt sugalmazva, hogy a kijelentés, a kérdésben rejlő tagadás nyilvánvalóan igaz, helyes, s hogy képtelenség lenne az állítás ellenkezőjére gondolni:> (s) ez természetes (is), mert …; nem (is) csoda, mert … Nézd, a bú mint fintorítja Szetimentális pofámat … | Úgy de bánod is te mind ezt! | ’Sz az malheuröm [= balsorsom], hogy nem bánod. (Petőfi Sándor) [Péter] Nem rest a biróhoz menni … Igy s ugy történt, – elbeszéli, Övé a fütty, ő azt véli, Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per, | Hisz azt látja Isten ember! (Arany János)
II. határozószó (gyak. indulatszó-szerűen v. kötőszó-szerűen) <A mondat tartalmával kapcsolatos egyéni állásfoglalás érzékeltetésére, rendsz. érzelmi színezést is kifejezve.>
I. <Okhatározó mellékmondatban a kötőszó után, a magyarázat nyilvánvaló és érzelmileg színezett voltának érzékeltetésére:> mert hiszen: mert természetesen, persze. Nem baj, hogy nem lehettem ott az előadáson, mert hiszen úgyis megjelenik nyomtatásban, s majd akkor elolvasom. Fénykép nem maradt róla [= a grófról], mert hisz akkor [= a szabadságharc korában] még kezdetleges találmány volt a fényképezés. (Gárdonyi Géza) – I1 <Találgatás magyarázatában, nyomósító szóként.> A Rákosi–Solymosi iskola egykori növendékei, akik tanulótársai voltak [öcsémnek], emlékezhetnek reá. Mert hiszen ezer ember között legfeljebb egy akad ilyen kedvesen mosolygó ajkú. (Gárdonyi Géza) – I2 <Érzelmi tartalmú mondat megokolásában:> Milyen furcsa, hogy most itt van Szindbád, mert hisz az előbb álmodtam magával. (Krúdy Gyula) – I3 <Hasonló mondatban; megütközés, méltatlankodás kifejezésében.> [Noszty Feri] apránkint tönkre teszi [a Mari] szépségét, rosszul bánik vele, mert hisz gazember. (Mikszáth Kálmán) – I4 <Gúnyos magyarázatban.> Köszönöm…, | hogy oly kegyes valál, … | s alkalmatosságot szerzél nekem | ezzel (Ottóra mutat) Sok édes múlatságra is – | oh, mert hiszen Melinda együgyű! (Katona József) || a. <Kérdés után, vele laza összefüggésben levő magyarázatszerű mondatban, erősítő szóként:> bizony. De hát mért akarja bátyja őt megenni, Mért akar hóhéra, nem testvére lenni? | Vagy mikor járt Miklós néki ártalmára? | Mért feni agyarát jó atyjafiára? | Mert hiszen, ha példát farkasokról vészen: | Ott is a rosszabbik az ő bátyja lészen: | Fészkit oltalmazza a mezőnek vadja, Ki nem ingerelte, azt meg nem támadja. (Arany János) –a1 (ritka) <Kérdések összekapcsolásának megokolásában.> Hova tette Hedviget? vagyis hát Margitot? Mert hiszen most már világos, hogy az a szökött leány más nevet vett fel. (Gárdonyi Géza) –a2 <Felszólítás, tiltás megokolásában.> Hallgass már Mer [= mert] ’szen kár Fáradság, Izzadság, Mert mindez Szélbe vesz! (Arany János)
II. <Ellentétes, megszorító értelmű tagmondatban, az ellentétes kötőszó után v. önállóan, rendsz. nyomósító szóként, az ellentétet, a szembeállítást nyilvánvalónak, magától értetődőnek tüntetve fel.>
1. Hanem hiszen: hanem hát, de hát, de persze: a) <Személyek, tulajdonságok szembeállításában.> Kincses Abdul egyike volt a leggazdagabb kereskedőknek, akik málhákkal terhelt karavánokat indítanak Teherántól Erzerumig … Hanem hiszen annál szegényebb volt szomszédja, aki ott a süllyedt házban lakott. (Jókai Mór); b) <Cselekvésnek, tulajdonságnak és ezek értékelésének, megítélésének szembeállításában.> Megleptem őket [egy jó barátomat és családját] – mert nem szeretem, ha parádé van miattam. Hanem iszen mindegy az nekik. Olyan lukullusi lakomát csaptak, hogy a… császár sem eszik olyat. (Mikszáth Kálmán) Erősen fogyott az a népszerűség is, amit a bal középen szereztek… Hanem iszen a népszerűség is nem olyan érték, amit takarékpénztári könyvecskére lehet gyűjteni s belőle kivenni vagy hozzáadni tetszés szerint kamatok kamatjait. (Mikszáth Kálmán); c) <Megengedő mondat után következő ellentétes tagmondatban.> Az erdő ugyan nem az övék, hanem iszen éppen azért virtus azt a fészket kiszedni. (Mikszáth Kálmán)
2. <Ellentétes, megszorító kötőszóval együtt, ezek vmelyike után v. önállóan; ellenvetés bevezetésére.> [Menjünk már!] – (De) hiszen (úgyis) elkéstünk már. Paskónak mit volt tennie mást, mint elhallgatni. Pedig tudta hogy mit mormogott János s meg nem állhatta, hogy feleségét ne mentse előtte. – Hisz betegen csak nem hurcolhatja az ember oly hosszú útra a feleségét, mikor a legkisebb mozgásra görcsöket kap, elájul. (Jókai Mór) Mit kiabálsz annyit a kocsisra, hogy álljon meg? ’sz inkább az a baj, hogy minden lépten megáll. (Jókai Mór) Azt mondod: szegedi asszony [a szakácsné], iszen ez nem magyar leves. (Gárdonyi Géza) || a. <Csodálkozó kérdést követő ellenvetés bevezetésére, annak érzékeltetésére, hogy érthetetlennek tartjuk a dolgot.> Hogyan, ön az állatok tanítványa? Hiszen az nagy következetlenség lenne. (Mikszáth Kálmán) || b. <Csodálkozás, megütközés kifejezésében, csodálkozó kérdés magyarázatában.> Ennek a fiúnak kérek ruhát. A vén szabó … hümmentett [= „hüm”-öt mondva elgondolkodott]. – Ennek? Hiszen ez még szopik. (Gárdonyi Géza) Engedelmével, … én a gulyást szeretem legjobban … – A gulyást? Hisz az valami paraszti étel legyen tudomásom szerint. (Krúdy Gyula) || c. <Bosszankodással árnyalt ellenvetésként.> (De) hiszen ez nem úgy volt!
3. <Általánosító v. határozott közlés, tagadó értelmű kérdés utáni megszorításban, annak érzékeltetésére, hogy az utólag elismert tény, körülmény annyira természetes, hogy előbb is eszébe juthatott volna a beszélőnek.> Ki hitte volna ilyen gyorsan a halálát? Ámbár iszen panaszkodott a szívére. (Mikszáth Kálmán) || a. <A megelőző állítás, kijelentés, a kinyilvánított szándék visszavonásának, helyesbítésének bevezetésére, annak érzékeltetésével, hogy a beszélő előbb megfeledkezett vmely nyilvánvaló súlyos akadályról.> … Valami jutott eszembe! | Zálogúl majd azt teszem be. | Előre, | Hitvesem fejkötője! | Jaj de hisz már sírba zártam Szerelmetes hitestársam, | S ott véle Nyúgoszik fejkötője. (Petőfi Sándor) || b. <Találgatás v. tagadó értelmű kérdés utáni elgondolkodó megállapításban, megszorító értelmű kötőszó után.> Lehet, hogy sokra vitte volna, bár hiszen az ilyesmi sohasem biztos. || c. <Mentegetőzést tartalmazó megszorító mondatban.> Mán kár, hogy magam nem kerestem [Tecát] … Bár hiszen … gondolom, hiába keresné azt akárki, az ártatlant. (Tömörkény István) || d. <Fölényes, hányiveti v. közönyös kérdés után következő mentegetőző köszönet kifejezésében.> No, – azt mondja Gyöngyi cseléd, – nem hiába imádkozott annyit érted Dsidsia. Vállat vontam: – Miért imádkozott. Mije vagyok Dsidsiának? és mim ő énnekem? Ámbátor iszen köszönöm, mégis … nem értelek, Dsidsia. (Gárdonyi Géza) || e. <Határozott tagadást enyhítő feltevés bevezetésére.> Amerikában a gyerek is pénzkereső. – Nem, Palikámat nem engedem! – jajgatta az asszony, – iszen ha nagyobb volna. (Gárdonyi Géza)
III. <Magától értődő(nek tartott) ráhagyás, megengedés, beleegyezés, hozzájárulás kifejezésére.>
1. <A vele bevezetett mondat v. tagmondat azt fejezi ki, hogy hajlandók vagyunk vmire, nincs ellene kifogásunk, természetesnek tartjuk, hogy a szóban forgó dolgot megtegyük.> Hiszen oda én is elmehetek. Hiszen azt mi is megtehetjük. Ha … épenséggel olyan kákabélűek az urak, iszen foghatok én halat is, ha szeretik. (Mikszáth Kálmán) –11 <Utána következő ellenvetéssel.> Hiszen elmehetek oda én is, de aligha érek ma oda.
2. <A vele bevezetett, vele szerkesztett mondat v. tagmondat azt jelenti, hogy vmit bizonyos fenntartással elfogadunk, elismerünk, vmibe belenyugszunk.> Hiszen jó, jó, én is így gondoltam, de … hiszen adott, ha kértem, de milyen nehezen! Szomszéd bácsi … Hegedűlt a bottal hátam közepén, Keservesen, siralmasan jártam én … De ’szen jól van! kiheverem Én e bajt, S visszakapja még a kölcsönt, Vissza majd. (Petőfi Sándor) Aztán – no, hisz úgy volt! aztán elesett [Szondi]! | Zászlós kopiával hős Ali temette; | Itt nyugszik a halmon, – rövid az eset –; | Zengjétek Alit ma helyette! (Arany János) Jó volt, hiszen jó volt Fiatalnak lenni. (Tóth Árpád) –21 <A hiszen a mondat belsejében, a mellékhangsúllyal kiemelt mondatrész és az állítmány közt helyezkedik el.> Az a kendő adta föl neki a thémákat az álmodozáshoz: eszméket iszen adhatott az álomhoz és adott is, de időt nem adhatott hozzájok. (Mikszáth Kálmán)
3. <Annak kifejezésére, hogy a beszélő nem tulajdonít jelentőséget az előzményben elmondottaknak.> Elesett a Rigó lovam patkója, | Jeges az út, majd kicsúszik alóla, | Fölveretem orosházi kovácsnál, | – Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál! (Arany János) Ha egy úri ló-csiszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem, – Félre álltam, letöröltem. | Hiszen az útfélén itt-ott Egy kis virág nekem nyitott: | Azt leszedve, Megvolt szívem minden kedve. (Arany János)
IV. <Főleg érzelmileg színező szóként.>
1. <Meglepetést, csodálkozást tartalmazó mondat bevezetésére; de kötőszóval kapcsolatban, az után v. önállóan.> Hohó fiú, hiszen te tokát is eresztettél. (Mikszáth Kálmán) De megnőttél, Ancsurka, mióta nem láttalak. Hisz jóformán nagy kisasszony vagy már! (Krúdy Gyula) || a. <Megütközés kifejezésében.> De műveiket szokta olvasni? például Vörösmartyt? – Oh azt igen. Úgy-e az az, amit Kisfaludy írt? – Dehogy! Hiszen Vörösmarty maga a költő. (Jókai Mór) || b. <Örvendetes meglepetést tartalmazó mondat bevezetésére.> Hiszen akkor nincs semmi baj! Mindjárt meg lett oldva a talány, amint a csapat közelebb jött. Az egyenruhájok kibeszélte, hogy kicsodák. – Hahhó! hisz ez a rongyos gárda! kiálta Ocskay. (Jókai Mór) – Hát itt hagyod [a gombfestékedet]? … – Hisz akkor szüret! – kiáltott fel Böszörményi s felcsípte a festéket. (Móricz Zsigmond) || c. <Párbeszédben, kiegészítendő kérdésre adott felelet bevezető szavaként, esetleg csodálkozó kérdés után, annak sugalmazásával, hogy a felelő csodálkozik, megütközik a kérdésen; kb. a. m.:> Hát hiszen te is tudhatnád, hogy …; hát nem tudod? … csodálom, hogy ezt kérdezed (kérdezi), mert … Összefutnak a szomszédnők: | Ágnes asszony, hol a férjed? | „Csillagom, hisz ottbenn alszik! | Ne menjünk be, mert fölébred.” (Arany János) Mi az, mi az? Kiugrattak valakit az ablakon? – No, hát maga igazgató úr, hol volt? Hisz mindenki arról beszél. (Móricz Zsigmond)
2. <Párbeszédben, felszólítást v. ilyen értelmű kijelentést követő állítás nyomósítására, olyankor, amikor a felszólításban szereplő cselekvés, tevékenység már megtörtént v. folyamatban van v. a felelő bármely pillanatban hajlandó azt megkezdeni.> [Kend meg a szekeret!] – hiszen megkentem már. [Vezesd ki a lovakat!] – Hiszen vezetem már! Figyeljen rám. – Iszen figyelek már. (Mikszáth Kálmán) Sohase fog megszabadulni, ha nem hallgat rám. – Iszen hallgatok én, szívesen. (Mikszáth Kálmán)
3. <Magyarázkodó mentegetőzés, önmagát nyugtatás bevezetésére.> Ma éjtszakán először kezdtem el | próbálni azt a mesterséget [= a lopást]; oh | hiszem beteg feleségem és öt éhes | porontyaimnál szivem majd kiugrott. (Katona József) Vajjon, uram Isten, ki lenne az oka, | Ha már most [a feleségem] a kútba belémenne maga? | Hiszen nem ölöm meg, egy ujjal se bántom, Még tán megharagszik, hahogy visszarántom. (Arany János) A mindent tudó Berci sem tudott fölvilágosítást adni, csupán annyit hozott föl védelmére, hogy hiszen ott függ a Pálházi úr bundája, kalapja. (Krúdy Gyula)
4. <Fenyegetés, ijesztés bevezetésére, de kötőszóval v. önállóan.> (De) hiszen csak kerüljön a szemem elé! De hiszen majd megkeserüli! Iszen csak kerüljön mégegyszer a szemem elé, mégegyszer beszakítom a fejét! (Gárdonyi Géza)
5. <Megvetés, lekicsinylés v. gúny kifejezésére.> Hiszen csak ez kellett neki! Hiszen éppen terád bíznak ilyesmit! Kétezer forintról szóló könyvecske! Hisz az suviszk! Van is azon valami nézni való? (Mikszáth Kálmán)
V. <Óhajtás, vágy kifejezésében.>
1. <Óhajtás, vágy, töprengés bevezetésére; feltételes módú igével.> Hiszen ha lehetséges volna … Hiszen bár tudnám, hogy csináljam. Dobja ki! – biztatott a pap. – Iszen csak tudnám. (Gárdonyi Géza) Iszen csak volna nekem egy órára olyan [nőies] kezem mint neked! … (Móricz Zsigmond)
2. <Vágyat, kívánágot v. ennek kijelentését, körülírását megokoló mondatban, jelentő módú igével.> Libbenő, lágy árnyad az ár locsolja – | csolnakom ring, szállna az útra máris! | Ó, hiszen vár engem a messzi szépség | szűz kikötője! (József Attila)
VI. <Elbeszélésben, a részletezés félbeszakítása után, annak érzékeltetésére, hogy nem érdemes, nem célszerű, nem időszerű a részletezést folytatni:> miért is beszélek róla? miért is folytatnám? Huszonhat esztendő előtt vala ez – | még gyenge ifjonc voltál – Jáderánál | egy rosz velencei akart tégedet, s | atyádat – Ej, hisz az régen vala! (Katona József)
VII. <Általánosító gyanúsítás, célzás, vád részletezésének, magyarázatának elhallgatását sejtető mondat, titkolózás bevezető szavaként.> Sok mindenféle tarka macskája van Majornokynak. Egy pár nem tiszta természetű adósság, hiszen tetszik engem érteni. (Mikszáth Kálmán)
