hit
hit főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Meggyőződés olyasmiről, amit tapasztalati úton v. tudományosan nem tudunk igazolni, és mégis igaznak, bizonyosnak tartunk. Szilárd hit; a nyilatkozat őszinteségébe vetett hit; megrendül, meginog a hite vmiben; igaz hitem szerint; legjobb hite szerint. Ez az élmény megerősítette hitében. Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited. (Petőfi Sándor) A tragédia abból származik, ha az ember abszolút hittel veti bele magát valamibe. (Móricz Zsigmond) || a. Bizalom vkinek jellemében, képességeiben. Hitét ® helyezi vkibe. Megingott, megrendült a belé vetett hitem. || b. Rendsz. tévesnek bizonyuló vélekedés vmely személy v. tényállás felől; hiedelem. Az a hit felőle, hogy …: azt hiszik, azt tartják róla; abban a hitben van, hogy …: tévesen azt hiszi; abban a hitben ® ringatózik, hogy …; megerősít vkit hitében; vkinek a hitét ® táplálja; azt a hitet táplálja magában, hogy … Szegény atyánk! … Mert ő becsűletes lelkű, igaz: Azt gondolá, hogy minden ember az. | És e hitének áldozatja lett. (Petőfi Sándor) Én abban a hitben voltam, hogy ön szakember. (Mikszáth Kálmán)
2. Meggyőződés arról, hogy vmely esemény v. állapot feltétlenül bekövetkezik. A győzelembe vetett hit; hit a világforradalomban, a munkásosztály jövőjében, az emberiség haladásában. Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, Vagy ez a mi hitünk valóságra válik. (Ady Endre)
3. (vallásügy) Meggyőződés vmely isteni hatalom létezéséről és a rá vonatkozó vallási tételek igaz voltáról. Buzgó, élő, sziklaszilárd hit; Istenben való hit; a feltámadásban való hit; hit a túlvilági életben; hitében megingat vkit; ® megvallja hitét; hitétől eltántorít vkit. Virágot terme még a szellem is: A költészet s hit ábrándképeit. (Madách Imre) || a. Meggyőződés vmely, a mitikus képzelet szülte lény v. jelenség létéről, valóságáról. Hit vmiben v. vmiben való hit; boszorkányokban való hit; hit a szellemekben.
4. (vallásügy, választékos) Vmely vallásfelekezettől vallott és hirdetett vallási tételek rendszere; vallás. ® Igaz hit; keresztény, mohamedán hit; a hit ágazatai ¬; vmely hiten van; egy hiten van vkivel: a) ugyanazt a vallást követi; b) hasonló nézet(ek)et vall; ® áttér vmely hitre; ® kitér vmely hitre; vmely hitre ® tér; vmely hitre ® térít vkit; ® felvesz vmely hitet; felveszi a keresztény hitet. Előbb való a hit parancsolatja. (Katona József) Az én áldott feleségem egy hiten van velük. (Móricz Zsigmond) || a. (vallásügy, választékos) Ez a rendszer mint az egyéntől elfogadott és követett vallás. Kitér a hitéből: a) régi vallását elhagyja, s esetleg más felekezet tagja lesz; b) (ritka) szakít elveivel, meggyőződésével; (tréfás) (ha meghallja,) kitér a hitéből: ha m., nagyon megbotránkozik. Szerelme hevében s annyi szép remények közt, feledé hitéről kérdezősködni. (Eötvös József)
5. (választékos) Esküvés, eskü. Hit alatt vall: esküvel erősíti vallomását; hitét megszegi; hitét megtartja; hitet tesz vmire; nem játszik a hitével; hittel kötelezi magát; vallomását hittel erősíti. Tégy hit alatt erős igéretet. (Arany János) Bizonyos vagyok benne … le merném tenni a hitet. (Mikszáth Kálmán) || a. (tájszó, régies) Házasulandók egyházi eskütétele; esküvő. Hitre az új párt kis templomba vezették. (Arany János) Csak úgy hit nélkül voltak házasok. (Gárdonyi Géza) || b. Hitet tesz vmi mellett: a) esküvel erősíti, hogy igaz; b) ünnepélyesen kijelenti, hogy hisz benne; c) (választékos) állásfoglalásával, magatartásával, tetteivel megmutatja, hogy meggyőződéssel csatlakozik hozzá. Hitet tesz a demokrácia, a szocializmus mellett.
6. (régies) Becsület, ill. becsületszó vmely ígéret megtartására v. vmely állítás erősítésére. Hitére fogad vmit; hitemre (mondom); hitét leköti. Fejedelmi hitemre! – és a hit nem szellő – Meglakol a vakmerő. (Arany János) || a. (katonaság, régies) A legyőzötteknek szabad elvonulást, bántatlanságot biztosító írásbeli v. szóbeli ígéret. Hitre megadta magát az ellenségnek. || b. (elavult) Ünnepélyes ígérettel vállalt feladat, kötelezettség. Az ország alkotmányos szabadsága nem oly sajátunk, melyről szabadon rendelkezhetnénk; hitünkre bízta a nemzet annak hű megőrzését. (Deák Ferenc) Kulcsait a várnagy hite alá bízza. (Arany János) || c. (tájszó) Szavahihetőség; hitel. Nagy hite van: sokat nyom a szava. Nincs hite: a) nem hisznek neki, mert hazug; b) nincs hitele (3).
Szóösszetétel(ek): 1. hitalapítás; hitbölcsesség; hitbuzgalom; hitelemzés; hiterős; hitfelvétel; hitfogalom; hitforma; hithagyás; hithirdető; hithűség; hitkülönbség; hitletétel; hitnézet; hitrendszer; hitrokon; hitszabadság; hitszabály; hitszakadár; hitterjesztő; hitüldözés; hitváltoztatás; hitvédő; hitvitázó; 2. csodahit; egyistenhit; istenhit; közhit; néphit; tévhit; vakhit.
hitű.
