hitel
hitel [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (többes számban csak a 3a, b, c, 4 jelentésben)
1. (választékos) Bizalom, hit vkiben, szavainak, állításának, nyilatkozatának, cselekedeteinek őszinteségében, igazságában; megbízhatóságon alapuló megbecsülés. Hitele van (vkinél): hisz(nek) neki; nincs hitele: nem hisz(nek) neki; (régies) hitelre méltó: a) <személy> szavahihető; b) <beszéd> valószínűleg igaz; vki hitelre talál vkinél: vki hisz neki; vmi hitelre talál vhol, vkinél: elhiszi(k); hitelt ad vkinek: hisz neki, nem kételkedik szavában; hitelt ad vminek: elhiszi; hitelt ® érdemel; hitelt érdemlő forrás, tény; elveszti hitelét: nem hisznek neki többé; vkinek a hitelét (le)rontja; hitelét vesztett ember; vkinek a hitelével visszaél. A rémhír nem talált hitelre. Csábíts pokolban, itt nem nyersz hitelt. (Vörösmarty Mihály) Atyja athéni származását kétségbe vonják azok, kik Kleon vádaskodásának hitelt adnak. (Péterfy Jenő) Ha nem találna nálad gyors hitelre | olvasó, amit mondok, nem csodálnám, | a kétkedés még tőlem is kitellne. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
2. (hivatalos, választékos) (rendsz. birtokos jelzős szerkezetben) Vminek hiteles volta, valódisága v. érvényessége. Állításának, ígéretének hitele; kétségbe vonja, (le)rontja vminek a hitelét; hitelt szerez vminek: hitelesnek, érvényesnek fogadja el, elhiheti; hitelét veszti vmi: nem tekintik többé hitelesnek, valódinak, érvényesnek; (ritka) vminek hitelét veszi: vminek a h.-ét elveszi, vmit megfoszt a hitelétől; megfosztja a hitelétől; a kiadmány, a másolat hiteléül: <a. k., a m. érvényességét igazoló felelős tisztviselő aláírása előtt álló megjegyzésként>. Ennek hiteléül a jelen oklevelet kiadjuk. A bankjegyek kétséges hitele mesés drágaságot idézett elő. (Jókai Mór) || a. (irodalomtudomány) Valószínűség, hitelesség; vminek élethű volta. A mese, a történet hitele; epikai v. eposzi hitel: az epikai műnek a történelmi hagyományokon alapuló valószerűsége. Van … történeti hitel … ezzel szemben megkülönböztetem az eposzi hitelt, mely nem törődik azzal, megtörtént-e a dolog, de igen, hogy él-e az … a nép tudalmában [= tudatában]. (Arany János) || b. (választékos) Az a mód, ahogyan a művész, az író v. a színész valószerűnek tudja elhitetni a kifejezett mondanivalót, az ábrázolt alakot v. helyzetet, ill. a játszott szerepet, s az ilyen módon való ábrázolás, alakítás eredménye. Hitele van az alakításának, játékának. Hősének nincs hitele.
3. Az a bizalom, amelynek alapján vki v. vmely intézmény, szervezet pénzt v. árut kap kölcsön azzal a feltétellel, hogy azt, ill. annak árát rendsz. kamatával együtt meghatározott idő múlva visszatéríti. Van hitele; helyreállítja, helyrehozza, növeli vkinek a hitelét; kockáztatja, elvesztette a hitelét; korlátlan hitelt élvez; rontja, veszélyezteti vkinek a hitelét. Én ezen kifejezést, „hitel”, azon értelemben veszem, melyet közéletben a creditum jelent, ami nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyonunkról nyert bizodalom. (Széchenyi István) Kölcsön kellett pénzt fölvennem (szerencsére hitelem volt). (Táncsics Mihály) || a. (kereskedelem, közgazdaságtan) Kereskedelmi ügyletnek, vásárlásnak a későbbi fizetést lehetővé tevő formája; az a lehetőség, hogy vki ilyen módon, ilyen feltételekkel kaphat, vásárolhat vmit; későbbi fizetés feltételével való (áru)vásárlás v. fogyasztás; hitelezés. Fedezetlen hitel; ® nyílt hitel; felmondható, fel nem mondható hitel; hitel nincs!; hitelbe(n) v. hitelre ad, árusít, hozat, kap, rendel, szállít, vásárol, vesz vmit; egy éves hitelre adja az árut; felmondja, megvonja vkitől a hitelt. A hitelezők lecsitulnak, sőt még a hitel zsilipjei is megnyílnak egy időre. (Mikszáth Kálmán) Azok az átkozott szabók a bíróság embereinek sem dolgoznak sokáig hitelbe. (Krúdy Gyula) Levesének nincs sava-borsa, | hitelt nem ád a fűszeres. (József Attila) || b. (kereskedelem, közgazdaságtan) Pénzeszközök átengedése, ill. előlegezése meghatározott időre kamatfizetés ellenében. Elszámolási, hosszú lejáratú, kereskedelmi, középlejáratú, ráfordítási, rövid lejáratú hitel. || c. Hitelkeret. Állami, beruházási, költségvetési hitel; hitelt ® átruház; hitelt nyit vkinek; emeli, növeli vkinek a hitelét; túllépi a hitelt. Az állam hitelt engedélyez valamely célra. Az országgyűlés megszavazta a hitelt.
4. (pénzügy) Rendsz. kamatra adott kölcsön. ® Olcsó hitel; ® személyi hitel; termelési hitel; hitelben részesít vkit; hitelre van szüksége; hitelt biztosít, engedélyez vkinek; hitelt vesz igénybe vmely célra; hitelt ad, folyósít, nyújt, utal ki vkinek; hitelt bocsát vkinek a rendelkezésére; (a bank) csökkenti, korlátozza a hiteleket: az addiginál kisebb összegű kölcsönöket ad; megtéríti, visszafizeti a hitelt. Nem kapott sehol hitelt.
5. (közgazdaságtan, 1945 után) <Szocialista társadalomban> a társadalom tervszerűen létrehozott pénzalapjainak mozgásformája, mely a szocialista újratermelési folyamatot szolgálja. A szocialista államban a hitel a dolgozók jólétének fokozását segíti elő.
Szóösszetétel(ek): 1. hitelalap; hitelbér; hitelbiztosítás; hitelcsalás; hitelcsaló; hitelegyenleg; hitelegyesület; hitelegylet; hitelélet; hitelellátás; hitelelmélet; hitelengedélyezés; hitelfedezet; hitelfelmondás; hitelfelosztás; hitelfelvétel; hitelforgalom; hitelforrás; hitelgazdálkodás; hiteligény; hiteljegy; hitelkedvezmény; hitelkérelem; hitelkínálat; hitelkorlátozás; hitelmegszorítás; hitelmegtagadás; hitelmegújítás; hitelmegvonás; hitelösszeg; hitelpénz; hitelrendszer; hitelszámla; hitelszerzés; hiteltörvény; hitelviszony; hitelvisszavonás; hitelzálog; 2. anyaghitel; áruhitel; bankhitel; célhitel; folyószámlahitel; jelzáloghitel; póthitel; váltóhitel; záloghitel; zöldhitel.
hitelű.
