hitves
hitves [ë v. e] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
1. Nagyon előkelő társadalmi helyzetben levő férfi felesége, házastársa. Királyi hitves. Az államfő hitvese. Nem ille Bánk- | bán Hitvesének a Magányba lakni? (Katona József) Én kegyesem, szép hitvesem Ellenemre jársz-é? (Arany János) || a. (kissé régies) <Megtisztelő v. költői megnevezésként:> általában feleség, női házastárs. Vkit hitvesül ® bír; a halott hitves koporsójánál. Édes szép ifju hitvesem, Minek nevezzelek? (Petőfi Sándor) Életre buzdítasz, halálra intesz, | mint ama hitves, | ki kőbe vésve áll a sírok ormán | egy anya fájdalmával. (Kosztolányi Dezső) Hitvesek, őszbe borult bus anyák nyögik | … a szörnyü | borzalmakat. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
2. (elavult) A házastársak vmelyike; hitvestárs.
II. melléknév (elavult) Hites (I. 2).
