hívás
hívás főnév -t, -ok, -a
Általában a hív igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás.
1. Az a tény, hogy vkit felszólítanak, felkérnek arra, hogy menjen oda, ahova várják. Hívásra v. hívást vár. Hívásra házhoz megyek. A hívásra megjelent. Menet a konyhába betekint, de senki Odabent nem látszik, hívásra se jön ki. (Arany János) [Az ő falujukban] még a régi erkölcs van, s ott a lányok csak hívásra mehetnek be a bálba, ha kimegy értük valaki a legények közül, és int, hogy gyere. (Móricz Zsigmond) || a. Az a tény, hogy vki, vmi hív vkit, vmit. Az apa hívásának a fiú rögtön engedelmeskedett. Szüleinek hívására hazautazott. Szeretem a szomorú órák Kisértetes, intő hivását. (Ady Endre) || b. Meghívás (1–2). Barátságos, kelletlen hívás; ebédre hívás; vendégek hívása. Tíz személy hívására gondoltak. || c. Telefonhívás. Távollétében egy hívás érkezett. Volt három (interurbán) hívásom.
2. Ennek nyelvi formája: hívó szó, üzenet. Oda se fütyült a hívásra. Az állatok rögtön meghallották a gazdasszony hívását.
3. Felszólítás vminek a teljesítésére, végzésére, vállalására; felhívás. Párbajra v. (régies) bajra hívás; versenyre hívás.
4. (átvitt értelemben, választékos) Életre hívás: létrehozás, megteremtés. Az intézmény életre hívása.
5. (játék) <Kártyajátékban:> a játszmát v. ennek egy menetét megkezdő lapnak a játékosok elé tétele. Az első hívás; a piros tízes hívása. Ha zöld volt a híváson, az utolsó képzeletben adta az ütésre a zöld alsót. (Mikszáth Kálmán) || a. (játék) <Kártyajátékban:> a kihívott kártyalap, ill. szín. Mi a hívás? Piros a hívás. Megütötte a hívást. Elnéztem …, hogy osztják a kártyákat, hogy szedik fel az aduttokat, hogy ütik el a hívásokat. (Jókai Mór)
6. (fényképészet) Előhívás (2). ® Álló hívás.
Szóösszetétel(ek): levélhívás; telefonhívás; tetemrehívás.
hívási.
