hivatal
hivatal főnév -t, -ok, -a v. (népies) -ja
1. (Gazdasági, hírközlési, jogi, művelődési, műszaki, politikai jellegű) közügyeket intéző, szervező, irányító intézmény. ® Anyakönyvi hivatal; ® elosztó hivatal; építészeti, külügyi, lelkészi, népgondozó, tisztiorvosi hivatal. Költözik a hivatal. A főudvarmesteri hivatalnál tudtukra lett adva, hogy kihallgatást csak két hét múlva fognak kapni. (Jókai Mór) || a. Hivatalból: a) (hivatalos) vmely intézmény hivatalos jellege folytán; hivatalból díj- v. portómentes; b) (jogtudomány) vmely intézménynek v. hatóságnak kötelességszerű kezdeményezésére (az egyéni kezdeményezéssel szemben). Hivatalból üldözendő bűncselekmény: olyan b., amelyet az illető hatóságnak feljelentés nélkül is ki kell nyomoznia, és meg kell büntetnie; hivatalból kirendelt védő: jogi védelméről nem gondoskodó vádlott mellé hivatalosan kirendelt v. Hivatalból rendeltek ki melléje védőt. (Kosztolányi Dezső) || b. (ritka, rosszalló) Nehézkes v. bürokratikus hivatali gépezet; bürokrácia. Mert ki viselné a kor gúnycsapásait, … A hívatalnak packázásait, S mind a rugást, mellyel méltatlanok Bántalmazzák a tűrő érdemet …? (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. A hivatal (1) épülete, helyisége(i), irodája. A hivatal jól van fűtve. Pontosan jár a hivatalba. Ötig a hivatalban van. [Egy lány a villamosban.] Ki tudja, milyen sötét hivatal Felé viszi szegény leányt a zengve Robogó, zsúfolt, sárga ravatal? (Tóth Árpád) Porzószagú, sötét hivatalokban | én rólam is szól egy agg-szürke lap. (Kosztolányi Dezső) Belépsz az életbe, fejmeghajtón, | mint egy hivatalba, a párnás ajtón. (Babits Mihály)
3. Az itt dolgozók összessége, testülete. Az ünnepélyre kivonult az egész hivatal.
4. Hivatalos állás, tisztség, ill. az ezzel járó hatáskör. Alantas, fényes, szegény(es) hivatal; megyei, városi, uradalmi hivatal; egyházi, katonai, világi hivatal; tiszteletbeli hivatal; jó, kellemes, nehéz hivatala van; pénzbeszedés a hivatala; hivatalba jár: tisztviselőként dolgozik vhol; hivatalba ® lép; hivatalból (tagja vminek): állásából kifolyólag; hivatalának él; hivatalánál fogva jogosult vmire; vmely hivatalra kinevez vkit; hivatalra vadászik; hivatalt keres, kér, elfogad, tölt be; hivatalt ® vállal; hivatalt visel; vmely hivatalt ® betölt (vkivel); elfoglalja a hivatalát; hivatalától felment vkit. [A királyné] elszedte hivataljainkat, és | a puszta bán-névvel cifráza fel. (Katona József) Le akartam csak kenyerezni A nótáros urat, hogy … beszerezzen Bakternek vagy kondásnak falujába, ha e szép Hívatalok valamelyike meg fog ürűlni idővel. (Petőfi Sándor) || a. (népies, régies) (Állandó) foglalkozás, állás, kenyérkereset. Az eléléshez [= megéléshez] nincsen mód, nincs! hivatal kell. (Petőfi Sándor) Dudorászva dalra, dalt: Vígan hajtok, nem cserélek Sok emberrel hivatalt. (Tompa Mihály) || b. (birtokos személyraggal) (ritka) Vkinek a feladata, megbíz(at)ása, kötelessége, teendőinek összessége; feladat- v. ügykör. Ez nem az én hivatalom(hoz tartozik). Nagy gonddal, pontosan jár el hivatalában. || c. (ritka) Vmely nem hivatalos, alkalmi teendő, szerep(kör), megbízatás. Én értem a násznagyi hivatalt. Nem most próbálom először. (Jókai Mór) || d. (régies, irodalmi nyelvben) Hivatás; (fontos) feladat, szerep(kör). Minden kornak megvan hivatala. (Vörösmarty Mihály) A fantázia átveszi az ítélő tehetség hivatalát. (Jókai Mór)
Közmondás(ok): (gúnyos) Akinek az Isten hivatalt ad, észt is ad hozzá: <akkor mondják, ha hozzá nem értő, nem arra való ember kerül vmely magasabb állásba>.
Szóösszetétel(ek): 1. hivatalhálózat; hivataljárás; hivatalképes; hivatalkeresés; hivatalkérő; hivatalosztogató; hivatalszervezet; hivatalszervező; hivatalszoba; hivatalszünet; hivataltárs; hivatalvadász; 2. adóhivatal; földhivatal; illetményhivatal; jegyhivatal; kiadóhivatal; kormányhivatal; közhivatal; lakáshivatal; postahivatal; segédhivatal; sóhivatal; távíróhivatal; vámhivatal.
