hivatalnok
hivatalnok főnév -ot, -a
Hivatalban dolgozó, szellemi munkakört betöltő alkalmazott; tisztviselő. Bírósági, városi, vasúti hivatalnok. A törvényszéki hivatalnokok többnyire mogorva, elkeseredett emberek. (Krúdy Gyula) A sárga, papírarcú hivatalnok létrán ment egy rekeszig. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): 1. hivatalnokkormány; hivatalnoknő; hivatalnokréteg; hivatalnoksereg; hivatalnoktárs; hivatalnokuralom; 2. adóhivatalnok; bankhivatalnok; főhivatalnok; kishivatalnok; közhivatalnok; magánhivatalnok.
hivatalnoki.
