hízeleg
hízeleg [hízelëg v. hizelëg] tárgyatlan ige ..lgek [ë], -sz v. (ritka) ..lgesz [e] ..lgünk, -nek [e] v. (ritka) ..lgenek [e-e], -tem, ..lgett [e, ë]; -jen; [ë]; -ni v. (ritka) ..lgeni [e]
1. Csupa olyat mond vkinek, amivel hiúságára hatva és jól eső érzéseket keltve benne megnyerheti magának, a maga önző céljainak. Szemérmetlenül hízeleg. || a. Magatartásával, tetteivel önző céljai érdekében kedveskedik vkinek. Ajándékokkal, örökös helyesléssel hízeleg vkinek.
2. Becézgetéssel, cirógatással kedveskedik vkinek. A kisgyerek felmászott a nagyanyja ölébe és elkezdett hízelegni. Szóláshasonlat(ok): hízeleg, mint a ® macska. A gyerek sírt, Rynn Tamás addig hízelge neki … míg elaludt. (Jókai Mór) || a. <Kutya, macska> mozdulattal v. hanggal kifejezi ragaszkodását vki iránt. A kutya hízelgett hazaérkező gazdájának. A macska dorombolva hízeleg a kislánynak.
3. Azzal hízeleg magának, hogy …: azzal a kellemes érzéssel, hittel áltatja magát, hogy … Itt jő, s hízeleg magának azzal, hogy híva jő. (Csiky Gergely)
4. (átvitt értelemben) Hízeleg a hiúságának v. (főleg irodalmi nyelvben) hízeleg neki: <helyzet, szerep, megnyilatkozás> jól esik, tetszik neki, mert úgy érzi, hogy ezáltal a maga jelentősége, értéke fokozódik. Hízeleg a hiúságának, hogy nagy tudósnak tartják. Hízelgett a vén ember hiúságának, hogy Szeniczei báró jár az ő leánya után. (Krúdy Gyula) Jancsi elvörösödött, gyengén tiltakozott, hízelgett neki, hogy ily romlottnak tartják. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) <Arckép, tükör> olyasvalamit mutat, ami az ábrázolt, ill. a tükörben magát néző személynek tetszik. Ez a fénykép nagyon hízeleg. Csak tartsatok előmbe tükröt! Habár tudom, nem hízeleg. (Komjáthy Jenő)
Igekötős igék: behízeleg; körülhízeleg.
