hízelgés
hízelgés [hízelgés v. hizelgés] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A hízeleg (1, 2) igével kifejezett cselekvés. A macska hízelgése. Nem kenyerem a hízelgés. Hízelgéssel hangolta jó kedvre a beteget. Ne vedd, asszonyom, tőlem hízelgésnek, Ha hired beszédit [= a híredről elterjedt szóbeszédet] tartom mind kevésnek. (Arany János) Csókokat rakott a két borostás orcájára, … tüntetően, kirakatba dobva a hízelgését. (Móricz Zsigmond) || a. (rosszalló) Kétszínű, önző udvarlás, kedvkeresés. Hízelgéssel férkőzött bizalmába. Szép szavaim, ha hiú volnál, csak puszta hizelgés; Szent és tiszta valók, lányka, ha érzeni tudsz. (Vörösmarty Mihály) Nyájas szófogadás, kígyó-csúszásu hizelgés Lesz kenyerem (s zsíros kenyerem) … hah, lesz a kutyának, Nem pedig én nékem! (Petőfi Sándor) || b. Vkinek a kedvére való, jóleső, elismerő kijelentés. Nem dicséret, csak hízelgés. Dicséretét hízelgésnek tekintette.
